A leander fény-, víz-, és talajigénye
Hazánkban a leanderek többségét mediterrán növényként dézsában (cserépben) tartjuk, a könnyű mozgathatóság és teleltetési igénye miatt. A megfelelő tartást bő virágzással és üde lombozattal hálálják meg.
fényigény
A leandertartás alapja, hogy „a feje napon, a lába vízben”, tehát nem kell attól tartani, hogy túl erős napsugárzásnak tesszük ki a növényünket akkor sem, ha reggeltől estig éri a napsütés, bátran tegyük a kert legnaposabb részére.
Utóbbi években megfigyelhető a nyári, extrém napsütés, a magas UV sugárzás, mely a leandereket sem kíméli. Néhány érzékenyebb fajta jobban szeret félárnyékban, vagy szűrt fényben lenni, sok fajtának fakulnak a virágai az UV hatására.
Általánosságban elmondható, hogy a sárgák élénkebbek a félárnyékos helyen (bár lehet ez csak optikai csalódás), a bordók kevésbé fakulnak, ha kevesebb déli napfényt kapnak. Sok esetben a lombozat is élénkebb, zöldebb, ha kevesebb UV hatás éri.
Minden kert egyedi mikroklímával rendelkezik, épp ezért mindenkinek meg kell találnia a kertjében az egyes fajták igényeinek a megfelelő helyét. Sokszor bizony ez évekbe telik. Minden év más, az időjárás néha igencsak szélsőséges, csapongó. Növényeink sokszor becsapva érezhetik magukat, télből nyárba, nyárból télbe, egyik napról a másikra. Figyeljük meg mire hogy reagálnak, és a türelem ez esetben gyönyörű leandereket terem.
Oleander | ‘Salmon Semplice’
Oleander | ‘Mrs Roeding’
Vízigény
A virágok között a leander a szomjasabb növények közé tartozik.
Szereti, ha mindig nedves a földje, legyen az kicsi csemete, vagy nagy „banyakemence” méretű. A túlöntözést azonban nem kedveli, főleg tavasszal és ősszel – gyökérrothadást, gombásodást idézhet elő. Földjének nagyobb mértékű kiszáradása levél sárgulást, levél száradást okozhat.
A kereskedelemben kapható cserepek többsége alul lyukas, érdemes hozzá 2-3 mérettel nagyobb alátétet használni, hogy még onnan is fel tudják szívni az – esetlegesen tápozott – öntözővizet és az ne menjen kárba. Egyre gyakrabban hallani, hogy lyukatlan cserépben/vödörben tartják a leandereket. Ezeknél szükséges 1-2 cm magasságban lyukakat fúrni az edény oldalára, hogy ennél magasabban ne álljon a gyökérzete vízben.
A tavaszi és őszi időszakban elegendő lehet a napi egyszeri öntözés, de időjárástól függően meglehet, hogy minden másnap, vagy harmadnap szükséges csak. Lehetőség szerint a reggeli órákban öntözzünk, hogy napközben azt teljes mértékben felhasználhassa a leander, ne maradjon éjszakára pangó víz a tálkájában .
Kora reggeli zuhanyozó öntözés
Oleander | ‘Dottore Attilio Ragionieri’
A NYÁRI IDŐSZAKBAN A NÖVÉNY ÉS A CSERÉP MÉRETÉTŐL FÜGGŐEN A NAPI KÉT ÖNTÖZÉS IS SZÜKSÉGES LEHET. JAVASOLT FŐLEG A HAJNALI ÉS KORAESTI ÓRÁKBAN MEGEJTENI EZT, AMIKOR MÁR NINCS PERZSELŐ MELEG. AZ EXTRÉM FORRÓ NAPOKON EGY DÉLI LOCSOLÁS IS SZÜKSÉGES LEHET.
A forró időszakban figyeljünk az öntözővíz hőmérsékletére, lehetőleg langyos (állott) vízzel öntözzünk, mert a leander földje napközben felforrósodhat, és a hideg víz perzselheti a gyökereket.
A gyökér ilyen jellegű sérülése szintén levélsárguláshoz, lomb- és virágvesztéshez vezethet. Felülről öntözzük a földjét és várjuk meg, hogy az alatta levő tálka is megteljen vízzel, ezt felszívja rövid idő alatt.
Mivel a leander mediterrán térségből származik, a mi teleinket a szabadban nem képes átvészelni, ha mégis kint hagyjuk, vagy kiültettük, a fagyás elleni védelméről és az esetleges locsolhatóságáról is gondoskodni kell!
A leanderek téli locsolása nagymértékben függ a teleltetőhelytől, a növény nagyságától is, télen a növényünk pihen.
Hűvös, sötét helyen való teleltetésnél a locsolás minimális legyen, míg világosabb helyen több vizet igényel, de itt sem szabad vízben állnia, csak a földje legyen nedves!
Melegebb helyen való teleltetésnél a locsolásra fokozottan figyelni kell, mert könnyebben kiszáradhat a növény, ugyanakkor a meleg és a pára hatására a kártevők és a gombás betegségek is könnyebben előjönnek, nem pihen növényünk teljesen.
talajigénygény
A mediterrán térségekben élő leanderek természetes élőhelyükön általában folyók mentén,
köves vagy részben vízben álló talajokban nőnek.
Ezeken a területeken a talaj meszes (lúgos), vagy semleges, míg Ázsia dél-keleti részén semleges, vagy enyhén savas hatású. A leander kitűnően alkalmazkodik ezen adottságokhoz és rendre hozza újabb és újabb virágait.
Ezek alapján elmondható, hogy a leander a talaj típusára különösebben nem érzékeny, ha az egyéb tápanyag utánpótlás megfelelő számára.
A leander az energiáit a felső, túlélési (szaporodásért felelős), virágzási területekre összpontosítja elsősorban.
Ha a talajban lévő tápanyag és a víz mennyisége nem megfelelő számára kivonja azokat az idősebb leveleiből (levél sárgulással mutatja), biztosítva ezzel a csúcs hajtások és a magok javára a kellő mennyiséget.
A szabadba kiültetett leanderek gyökerei mélyen a talajba hatolva gyűjtik össze mindazt amire szükségük van.
A cserépben nevelt leanderek élettere azonban korlátozott és minden téren igénylik figyelmünket, gondoskodásunkat. A talaj iránt nem túl kényes leander szépen fejlődik általános virágföldben, de a muskátli föld is megfelelő.
A jó vízelvezetésű, enyhén meszes, kissé kötött, semleges, vagy enyhén lúgos talajt szereti.
A legtöbb kertben megtalálható „sima”, tőzeges talaj tehát önmagában nem alkalmas a leanderek számára, ugyanakkor a nálunk a többnyire kapható tőzeg alapú virágföldek sem.
Készíthetünk földkeveréket, melyhez különféle hosszúhatású műtrágyát keverhetünk. Miután a leander nagyon tápanyag igényes, így a 6 hónapos lebomlású az ideális számára.
A földkeverékhez tehetünk még érett, vagy granulált szerves trágya készítményt is.
Aki nem szeretne ezzel bajlódni, a mezőgazdasági üzletekben kifejezetten a leanderek számára ideális virágföld keverék is kapható.
Kapcsolodó témák
Cserép választás
Átültetés
Tápanyag ellátás
Formázás, metszés
Fotók: https://www.gartentraum.de/magazin/oleander-pflanzen/ és https://zahradkar.pluska.sk/