Szaporítás, magoncozás
Azt is mondhatnánk „Vigyázat, fertőző!”
Miért is érezzük szükségét annak, hogy gyönyörű leandereket szaporítsunk? Több oka lehet.
- Van egy szép növényünk, és aggódunk, mi lesz, ha elpusztul, kár lenne érte. – Tehát kell egy tartalék. Sőt még egy, biztos ami biztos…
- Vízbe dobunk néhány hajtást. Névnap, születésnap, vagy csak úgy, fog örülni neki valaki. – Tehát kellenek ajándékok…
- Járunk a nagyvilágban, meglátjuk, megszeretjük, rácsodálkozunk, ilyenem még nincs. – Tehát kell egy szuvenír. (Manapság már sokféle betegséget hordozhatnak, így nem ajánlatos ilyen módon beszerezni leandert.)
- Tudomásunkra jut, hogy nálad van másféle. Nosza, gyorsan vízbe néhány fölöslegesnek tűnő ágat. – Tehát kell cserealap…
- Rácsodálkozunk a különféle szebbnél szebb magoncokra másnál, és gyorsan elültetünk 1-999 magot. – Tehát kellenek a meglepetések…
- Összegyűjtjük az összes lemetszett ágat, leszedett magtokot. Mindent vízbe tesszük. – Tehát kell egy nagyobb teleltető…
Okot mindig találunk, az igazi mániákusok szaporítási kedvének csak a teleltető kapacitása szab határt. Fontos tényező a házastársak, családtagok tűrőképessége. Illetve nem kicsit a pénztárca mérete is közrejátszik, új cserepek, alátétek, föld, táp, vízdíj… nagy mennyiségnél komoly tételek.
A szaporításnak több módja létezik, az eredmények alapján két csoportba oszthatók:
dugványozás / LÉGBÚJTÁS
Fajtaazonos utódokat produkál a növény egyes részeinek gyökereztetése vízben vagy földben. Hajtáscsúcs, botocska, vastag törzsdarab, levél… Érdemes mindent kipróbálni.
Magvetés / magoncozás
Meglepetéseket produkálhat a magvetés, ennek viszont feltételei vannak: sokféle színű virág egy kertben, szorgos méhecskék, megfelelő körülmények, és persze nagy-nagy türelem.