A Kerti Kalendárium 2017. júniusi számában jelent meg az alább látható cikk, melyben megemlítik egyesületünk és a növényegészségügyi hatóság (NÉBIH) együttműködését, felhívják a figyelmet a leanderhajtások nyaraláskor való begyűjtésének, és hazánkba való behozatalának veszélyeire.
A felelősség mindenkié, döntésünknek súlya van!
A leander levél perzselődéses megbetegedése elsősorban Kalifornia déli részén fordul elő. A Xylella fastidiosa baktérium okozza, amely a szőlő Pierce-féle betegségét és a mandula levélpezselődését is előidézi. A leander megbetegedését okozó X. fastidiosa törzs nem betegíti meg a szőlőt, így a leanderek eltávolítása nem gyéríti a szőlőket fertőző X. fastidiosa törzseket. A baktérium rovarvektorok által terjed, elsősorban kabócák által, amelyek a vízszállító edénynyalábok (xylem) nedvét szívogatva táplálkoznak.
A betegséget először az 1900-as évek elején Dél-Kaliforniában észlelték. A korabeli adatokból úgy tűnik, hogy a X. fastidiosa okozta betegség akkor újonnan került oda behurcolásra. Azóta az USA teljes déli részén elterjedt, feltételezések szerint északra a Homalodisca vitripennis kabócafaj elterjedési területének megfelelően került. A betegség által megtámadott leanderek hervadni kezdenek és az első tünetek megjelenésétől számított 3-5 éven belül elpusztulnak. Jelenleg nincs ismert gyógymód a betegség ellen.
A tünetek egész évben megjelenhetnek, de késő tavasszal válnak nyilvánvalóbbá, amikor a meleg időben a gyorsabban kifejlődnek. Egy vagy több ágon a levelek sárgulni kezdenek és elhervadnak, hamarosan a levelek széle sötét sárgára vagy barnásra színeződik, és a levelek elhalnak. A betegség előrehaladtával mind több ág érintetté válik, és a növény elpusztul. A tünetek sokkal súlyosabbak és gyorsabban kialakulnak a kaliforniai meleg belső völgyekben, mint a hűvösebb tengerparti területeken.
A betegséget a Xylella fastidiosa baktérium okozza. Mára a kutatók a X. fastidiosa több alfaját különítették el, és jó hír, hogy néhány alfaj csak néhány növényfajt képes megfertőzni. Például a leandert fertőző X. fastidiosa subsp. sandyi csak a leandert betegíti meg. A kutatók eddig nem találtak bizonyítékot arra, hogy ez az alfaj leanderen kívül más növényfajt megfertőzött volna. Rossz hír viszont, hogy 2 nagyon hasonló alfaj, a szőlőskertekben hatalmas kárral járó Pierce betegséget okozó X. fastidiosa subsp. fastidiosa és a Xylella fastidiosa subsp. multiplex sok más növényfajon, így leanderen is megtalálható.
Egy közlemény szerint Észak-Amerikában a X. fastidiosa 3 alfaja található meg. X. fastidiosa subsp. multiplex (helyben fellelhető), X. fastidiosa subsp. fastidiosa és X. fastidiosa subsp. sandyi (mindkettő a baktérium trópusi eredetű változata).
Kaliforniában a X. fastidiosa subsp. multiplex 3 típusát különítették el (mandula, őszibarack és tölgy típus), fertőzési kísérletben vizsgálták a törzsek által megfertőzhető alábbi gazdanövény kört:
Mandula típusú: mandula, olajfa, fekete zsálya és Brittlebush (Encelia farinosa)
Őszibarack típusú: őszibarack, kajszibarack, piros levelű díszszilva, éger
Tölgy típusú: édes gumifa, piros levelű díszszilva, éger, Western Redbud (Cercis occidentalis), aranyeső, akác
fastidiosa subsp. fastidiosa: szőlő, szeder, cseresznye, eperfa, lucerna és egyebek
fastidiosa subsp. sandyi: leander
A vörös levelű díszszilva érzékeny volt a tölgy és őszibarack típusú Xylella törzsekre és át tudott terjedni a mandula típusú is, de nem a szőlő és leander típusú. Szerencsére a leandert, az édes gumifát és a szedret fertőző típus nem terjedt át más fajta növényekre. Jelenleg is folyó, a baktérium terjedését célzó kutatásokban a gazdafajok nagy száma miatt elsősorban a mezőgazdasági jelentőségű növényfajokat vizsgálják Kaliforniában és az US déli részén.
A betegség tünetei gyakran összekeverhetők a szárazság tüneteivel. Vízhiány esetén azonban egészséges növénynél a sárgulás és levélhullás minden ágon egy időben jelentkezik. A szárazság következtében sárguló levelek egyenletesen sárgák, vagy a sárgulás a középső levélérnél kezdődik, míg a levél hervadásos megbetegedésénél a folyamat a levelek hegyénél vagy szélénél kezdődik. Ha a szárazság okozta folyamat még nem súlyos, öntözés hatására a növény felépül. A X. fastidiosával fertőzött növény nem jön helyre locsolás után, mert a baktérium eltömi a vízszállító csöveket és korlátozza a víz eljutását az érintett ágakhoz.
A levélszélek barnulását só vagy bórmérgezés is okozhatja. Ebben az esetben a levelek többnyire nem hervadnak és a tünetek kifejezettebbek az idősebb leveleken.
A szőlő Pierce-féle betegségét diagnosztizáló növény-egészségügyi laboratóriumok ugyancsak képesek a leander X. fastidiosa fertőzöttségének kimutatására. A talaj vagy a növényi szövetek elemzése segít eldönteni, hogy a tünetek ásványianyag-hiány következményei-e. Ha sómérgezés a probléma, akkor a növény állapota javul, amikor a gyökérzet túljutott a talaj sórétegén, míg a levél perzselődéses megbetegedése esetén nincs javulás.
A növény xylem szállító rendszerében található X. fastidiosa a növényi nedvvel táplálkozó rovarokkal terjed növényről növényre. Dél-Kaliforniában a fő terjesztő vektor a Homalodisca vitripennis (korábban Homalodisca coagulata) kabócafaj, amelyet Kaliforniában először 1900-ban írtak le. A rovar a fertőzött növény nedvéből táplálkozva fertőződik. A baktérium elszaporodik a kabóca szájában, így az egyszer fertőződött kifejlett kabóca egész életében fertőzött marad. A nimfák vedléskor megszabadulnak a fertőzöttségtől is. Amikor a kabóca táplálkozás céljából átvándorol egy másik növényre, szájában magával viszi a baktériumot és az átkerül a következő növényre. Amikor a baktérium bekerül a xylem rendszerbe, ott elkezd szaporodni és szétterjed a növényben olyannyira, hogy nagymértékben akadályozza a víz növényen belüli mozgását.
A kaliforniai Coachella völgyben a Homalodisca liturata kabócafaj elterjedtebb, mint a Homalodisca vitripennis, így ott feltételezhetően az a fertőzés fő vektora. Egyéb kabócafajok (pl. a Graphocephala atropunctata) szintén szerepet játszhatnak a baktérium növények közötti terjesztésében. Utóbbi gyakran megtalálható Kalifornia öntözött, dísznövénnyel beültetett tengerparti részén.
A terjesztő vektor meghatározása és biológiája: A Homalodisca liturata kabóca csaknem fél hüvelyk hosszú, nagyobb mint a kaliforniai kabócák többsége. Kaliforniában évente a kabócák két nemzedéke nő fel. Az áttelelő kifejlett kabócák tavasszal petét raknak, az első generáció kora nyárig kifejlődik, és a nyár közepén petézik. A második generáció nyár végétől fejlődik az áttelelő nemzedékké. A fiatalok életük nagy részét azonos növényen töltik, és nem terjesztik tovább a fertőzést, de az idősebb kifejlett egyedek szárnnyal rendelkeznek és más növényre repülve petéiket és a baktérium fertőzést terjesztik.
Nincs ismert eljárás a leander levélperzselődéses betegségének kezelésére. A tünetet mutató rész levágása javíthat a növény megjelenésén, de nem menti meg a növényt. Ekkorra a baktérium már szétterjedt a növény teljes szállító edénynyaláb rendszerében és a már tüneteket mutató rész csupán a fertőzés elsődleges helyét jelzi. A kutatók szerint egyes leander fajták enyhébb tüneteket mutatnak, és tovább élve maradnak, mint más szintén fertőzött fajták. Bár csak néhány leanderfajta X. fastidiosa iránti fogékonyságát vizsgálták, elképzelhető, hogy egyes fajták képesek a baktériumos fertőzöttség klinikai tünetek mutatása nélküli elviselésére.
A Homalodisca liturata kabóca egész évi nagy száma miatt a jelenleg elérhető rovarirtó szerek nem alkalmasak a betegség megfékezésére és terjedésének megakadályozására. A legjobb, ha a fertőzött növényt minél előbb eltávolítjuk a fertőzési forrás csökkentésére, de nincs kísérletes tapasztalat az eljárás megítélésére. Kaliforniában a Pierce betegség megelőzéséra a kabócával táplálkozó ragadozó darazsakat bocsátottak szabadon a Homalodisca liturata fertőzött területeken.
A jótékony ragadozók odacsalogatására csupán nagy pollen és nektár tartalmú virágzó növényeket kell telepíteni. Ilyenkor kerülni kell a kémiai rovarirtó szereket, amelyek elpusztítanák a rovarokat. Ha a biológiai kontroll nem elégséges, akkor lehet a kémiai védekezéshez fordulni. A Bayern gyártotta Cyfluthrin és Imidacloprid kontakt módon és szisztémásan egyaránt pusztítja a rovarokat, így elegendő évente egy alkalommal elvégezni a kezelést. További alkalmazható szerek: Malathion, Carbaryl/Sevin, Insecticidal szappan, Neem oil, és Permethrin.
Más utakon is segíthetjük növényünk megvédését a kabóca terjesztette Xylella fertőzéstől: a növény optimális egészségi állapotának biztosítása megfelelő víz- és tápanyag ellátással, valamint mulcsozással (utóbbit, hogy a fertőzést hordozó gyomokat távol tartsuk a védendő fogékony növénytől). A fertőzött növényt minél előbb el kell távolítani a betegség továbbterjedésének megakadályozására. Két növény metszése között a művelési eszközöket az esetleges fertőzés továbbhurcolásának megelőzése céljából 10%-os hypóval vagy 90%-os izopropil alkohollal fertőtleníteni kell.
Kiegészítés
Magyarországi helyzet: a kórokozó, a Xylella fastidiosa baktérium Magyarországon ezideig nem került kimutatásra. 2013-ban behurcolták Európába, jelenleg az olasz csizma sarkát képező Apulia-i területeket fertőzi. A szigorú korlátozások és óvórendszabályok ellenére a szakemberek egyöntetű véleménye, hogy csupán lassítani lehet a fertőzés terjedését, de a kórokozó kiirtása, a betegségtől való mentesítés reménytelen, így előbb-utóbb Magyarországon is megjelenik.
Miután Európába „frissen behurcolt” kórokozóról van szó, nagyon hiányos a fertőzéssel kapcsolatos ismeretanyag, a várható hatások. Nem ismert az európai növényfajok fogékonysága, valamint, hogy a fogékony növények közül melyek lesznek klinikai tünetekben megnyilvánuló megbetegedést mutatók és melyek csupán tünetmentes hordozók. A máshol leírt több száz fogékony, sokszor azonban tünetmentes fertőzést hordozó növény alapján hasonló eredményre számíthatunk Európában is. Ez nagyban segíti a fertőzöttség látens terjesztését.
Még Olaszországban sem ismert a betegséget ott terjesztő vektor, de valamennyi a növények nedvét szívogató rovar a fertőzöttség feltételezhető vektora. Egyes országok (pl. Spanyolország) már kísérleteket folytatnak, hogy a náluk előforduló rovarok közül melyek tekinthetők a baktérium potencionális terjesztőinek, mert a terjedés lassításában döntő szerepe lehet ezen rovarok gyérítésének. Jelenleg úgy tűnik, hogy Skandinávia hidegebb részét leszámítva Európában mindenhol megtalálhatók a terjesztésre alkalmas kabóca- és egyéb rovarfajták.
Úgy tűnik, a leander saját alfaja nem fertőz más növényeket, gazdafaj specifikus, de ez nem menti meg leandereinket az általánosabb gazdafaj spektrummal rendelkező alfajok fertőzésétől. Ez is további óvatosságra kell, hogy intse a gyűjtőket! Az Olaszországba behurcolt CoDiRO jelzésű X. fastidiosa subsp. pauca alfajú törzs Apuliában „gazdafajt váltva” az olajfák súlyos megbetegedését és elhalását okozza. Ez a törzs nem azonos a Kaliforniában az olajfák megbetegedését okozó törzstípussal, hanem egy Közép-Amerikából származó, citrusféléket megbetegítő törzzsel mutat nagyfokú hasonlóságot.
Magyarországon csak idő kérdése a fertőzöttség és a betegség megjelenése. A betegség behurcolásának lassításához és minél későbbi bekerüléséhez mi is hozzájárulhatunk: ne hozzunk hajtásokat, élő növényeket távoli helyekről, akármennyire szépek és csábítóak. Bízzuk ezt a növény-egészségügyi szervek felügyelete alatt dolgozó növénytermesztőkre, kereskedőkre!
Az összefoglaló az alábbi közlemények felhasználásával készült:
Pest Notes: Oleander Leaf Scorch UC ANR Publication 7480
http://www.ipm.ucdavis.edu/PMG/PESTNOTES/pn7480.htm
Oleander Leaf Scorch is not just for Oleanders Janna Owens 11:39 AM, Mar 13, 2015
Purcell, A. H. Xylella fastidiosa Web site, Univ. Calif. Berkeley. Accessed April 2006.
A. Wilen, UC Statewide IPM Program, San Diego County; J. S. Hartin, UC Cooperative Extension, San Bernardino County; M. J. Henry, UC Cooperative Extension, Riverside County; M. Blua, Entomology, UC Riverside; A. H. Purcell, Entomology, UC Berkeley
Produced by IPM Education and Publications, University of California Statewide IPM Program
Carlucci A, Lops F, Marchi G, Mugnai L, Surico G (2013) Has Xylella fastidiosa ‘chosen’ olive trees to establish in the Mediterranean basin? Phytopathologia Mediterranea 52(3), 541-544.
Nunney, L. és mtsai (2013) Recent Evolutionary Radiation and Host Plant Specialization _nt he Xylella fastidiosa Subspecies Native to the United States Appl. Environ. Microbiol. 79(7). 2189-2200.
Giampetruzzi, A. és mtsai (2015) Draft Genome Sequence of theXylella fastidiosa CoDiRO Strain. GenomeA.01538-14Genome Announc. 3(1) e01538-14.
(Fordította: Varga Zsuzsanna)
Figyelem!
Az Európába behurcolt Xylella fastidiosa fertőzöttség minden korábbinál nagyobb károkat okozhat leandereink között!
http://www.eppo.int/QUARANTINE/special_topics/Xylella_fastidiosa/Xylella_fastidiosa.htm
2013 októberében Olaszország bejelentette, hogy Xylella fastidiosa fertőzöttséget mutattak ki Dél-Olaszországban. A Salentói-félsziget Olaszország Puglia régiójának délkeleti részét foglalja el. Fekvése miatt gyakran az olasz csizma sarkának is nevezik. Az olajfák gyors kiszáradását okozva Lecce helység közelében itt jelent meg a fertőzöttség. Habár meg nem erősített forrás szerint 1996-ban Koszovóban már felfedezték a fertőzöttséget, Európában korábban sosem mutatták ki a baktériumot. A X. fastidiosa fertőzöttség nagy veszélyt jelent, ezért az EPPO Titkársága a fertőzés ismertetésével és könnyen hozzáférhető dokumentumokkal igyekszik megkönnyíteni a tájékozódást.
A kórokozó: A X. fastidiosa a növény xylem részében (növény farésze) szaporodó baktérium. Kutatók egy része úgy véli, hogy a különböző növényfajokban szaporodó baktériumok eltérő alfajokat képviselnek. (pl. X. fastidiosa subsp. fastidiosa, X. fastidiosa subsp. multiplex, X. fastidiosa subsp. pauca, X. fastidiosa subsp. sandyi), de ez a nézet még nem elfogadott a tudósok között. X. fastidiosa számos gazdasági jelentőségű betegséget okoz: a szőlő un. Pierce féle betegségét, a citrusok tarka klorózisát; az őszibarack phony álbetegségét, a szilva levél megperzselődését, valamint a leander, mandula, kávé, pekándió és egyéb növények megperzselődését.
Az olajfák kiszáradását okozó Olaszországba behurcolt X. fastidiosa törzs genomjának bázissorrendjét 2015 januárjára meghatározták.Ez azt mutatta, hogy az itáliai törzs egy, az USA középső részéről (Texas) származó törzzsel mutat nagyfokú hasonlóságot, nem pedig a kaliforniai olajfákat fertőző X. fastidiosa törzzsel. (Giampetruzzi és mtsai (2015) Draft Genome Sequence of the Xylella fastidiosa CoDiRO Strain., GenomeA, 3 (1) e01538-14)
Rovar vektorok: Számos kabócaféle (Cicadellidae és Cercopidae faj) a X. fastidiosa ismert vektora. A Kaliforniai szőlőkben a Homalodisca vitripennis (=H. coagulata), Carneocephala fulgida, Draeculacephala minerva, és Graphocephala atropunctata a Pierce betegség legfontosabb vektorai. A brazil citrus ültetvényeken az Acrogonia terminalis, Dilobopterus costalimai, Oncometopia fascialis a a citrusfélék klorózisának legfontosabb vektorai. Úgy vélik, hogy a fa nedvét szívogató valamennyi rovar mind a baktérium potencionális vektora. Olaszországban az olajfákon legújabban megfigyelt betegség feltételezett vektora nem ismert.
Szőlőskertek Pierce betegségének vektorai.
Fő tünetek: A tünetek függnek a gazdanövénytől, de általánosságban elmondható, hogy a baktérium megtámadja a farész szállítóedény rendszerét és megakadályozza a víz és az oldott ásványi anyagok szállítását, így az érintett növények elhervadnak, elszáradnak, a leveleik elszáradnak, amely következményesen a növény pusztulásához vezet.
Gazdanövények: A X. fastidiosa fertőzöttséget több mint 100 növényfajon leírták. A legnagyobb gazdasági jelentősége a szőlő (Vitis vinifera, V. labrusca, V. riparia), a citrusfélék (Citrus spp., Fortunella), a mandula (Prunus dulcis), az őszibarack (P. persica), a kávé (Coffea spp.) és a leander (Nerium oleander) esetén van. Más gyümölcsöknél is beszámoltak róla: pl. ázsiai körte (Pyrus pyrifolia), avokádó (Persea americana), áfonya (Vaccinium corymbosum, Vaccinium virgatum), Japán szilva (Prunus salicina), pekán dió (Carya illinoinensis), szilva (Prunus domestica), meggy (Prunus cerasifera), valamint sok amerikai díszfa: pl. Amerikai szikimórfa (Platanus occidentalis), Amerikai fehér szil (Ulmus americana), ámbra (Liquidambar styraciflua), tölgyek (Quercus spp.), vörös juhar (Acer rubrum), vörös szeder (Morus rubra).
X. fastidiosa-t ugyancsak kimutatták a lucernán (Medicago sativa). Számos vadon növő növény és gyom tünet nélkül hordozhatja a baktériumot (pl. fűfélék, sásfélék, liliomok, különféle bokrok és fák). Meglepő módon az irodalomban az olajfa (Olea europaea) csak ritkán volt gazdafajként említve. Mostanában azonban Kalifornia déli részén vizsgálták az olajfák fertőzöttségét, mert Los Angeles környékén fokozódó olajfa elhalást figyeltek meg.Az X. fastidiosarendszeresen izolálásra került az ág elhalást és levélhervadást mutató olajfákról, de kórokozó voltát nem sikerült teljességgel igazolni (Krugner et al., 2010).
Földrajzi elterjedtség: Az alább megadott elterjedés minden gazdanövényre vonatkozik. Sok évig a X. fastidiosa fertőzöttség Amerikára korlátozódott. 1994-ben mutatták ki először Ázsiában, Taiwan-on Ázsiai körtén (Pyrus pyrifolia). A 2000-es években Taiwan-i szőlőkben Pierce betegséget figyeltek meg. Az EPPO régióban legújabban Pugliában történt az első európai kimutatás. A X. fastidiosa behurcolási módja mind Ázsiában, mind Európában ismeretlen.
EPPO régió: Olaszország (behurcolva Pugliába, mentesítés alatt).
Ázsia: Taiwan (behurcolva, először kimutatva ázsiai körtén, majd szőlőn is).
Észak-Amerika: Canada (Ontario), Mexico, USA (Alabama, Arizona, Arkansas, California, Delaware, District of Columbia, Florida, Georgia, Indiana, Kentucky, Louisiana, Maryland, Mississippi, Missouri, Montana, Nebraska, New Jersey, New Mexico, New York, North Carolina, Oklahoma, Oregon, Pennsylvania, South Carolina, Tennessee, Texas, Virginia, Washington, West Virginia).
Dél-Amerika: Argentina, Brazil (Bahia, Espirito Santo, Goias, Minas Gerais, Parana, Rio de Janeiro, Rio Grande do Sul, Santa Catarina, Sao Paulo, Sergipe), Costa Rica, Paraguay, Venezuela.
Olasz helyzet: Miután olajfáknál gyorsan terjedő levélhervadást és ágelhalást tapasztaltak Salento térségében (Puglia tartomány), a helyi növényvédelmi szervezet azonnal vizsgálatokba kezdett a lehetséges kórok azonosítására. A vizsgálatokat a Bari Egyetemmel és CNR-rel együttműködésben végezték. A szisztémás fertőzést mutató olajfák (sokuk 100 éves kort is megért) vizsgálata megállapította, hogy kiterjedt barnás elszíneződés volt található a szállítóedény-rendszerben. A beteg fákból vett mintákat gombák kimutatására szolgáló különböző táptalajokon vizsgálták. A gombákat morfológiai és molekuláris biológiai vizsgálatokkal azonosították. Az eredmények szerint a Phaeoacremonium nemzetségbe tartozó gombákat, közülük leggyakrabban a P. parasiticum fajt, majd P. rubrigenum, P. aleophilum és P. alvesii fajokat azonosították, de Phaeomoniella nemzetségbe tartozó fajokat ugyancsak izoláltak. A NPPO szerint P. parasiticum és P. alvesii európai olajfákon Olaszországban első alkalommal került kimutatásra.
A kiegészítésként elvégzett molekuláris biológiai vizsgálat során az olajfa minták a X. fastidiosa specifikus primerekkel pozitív eredményt adtak. A vizsgálatokat kiterjesztették a beteg olajfák környezetében élő és a levélhervadás tüneteit mutató mandulára (Prunus dulcis) és leanderre (Nerium oleander) is. Ezek az eredmények szintén pozitívak lettek. További szerológiai vizsgálatok (ELISA) ugyancsak megerősítették a X. fastidiosa jelenlétét. A NPPO hangsúlyozta, hogy a baktérium izolálása és kórokozó képességének vizsgálata még hiányzik. További vizsgálatok szükségesek a baktérium törzs azonosítására, pathogenitásának meghatározására és a feltételezett helyi terjesztő rovar vektor(ok) azonosítására. Megemlítendő, hogy a X. fastidiosa kiterjedt gazdakörrel rendelkezik (több mint 100 faj), beleértve az olajfát is, amelyből Kaliforniában (USA) az A genomtípusú baktérium került izolálásra (pathogén a leanderre és a mandulára, de nem károsítja a szőlőt).
Pugliában vizsgálták a fertőződött terület nagyságát. A fertőzött területről megtiltották a fertőzés iránt fogékony valamennyi növény szaporító anyagának kivitelét. Emellett további, nem csupán a X. fastidiosa –ra vonatkozó növény-egészségügyi intézkedések is szükségesek.
Minden olajfa kép Donato Boscia-tól származik, Istituto di Virologia Vegetale del CNR, UOS, Bari (IT)
Franco Nigro, Dipartimento di Scienze del Suolo, della Pianta e degli Alimenti, Università degli Studi di Bari (IT)
Antonio Guario, Plant Protection Service, Regione Puglia (IT)
Mentesítés: nincs adat sikeres mentesítésről, ha egyszer a X. fastidiosa kikerült a szabad környezetbe. A nagyon széles gazdakörnek megfelelően a kórokozó a természetben vad vagy más termesztett növényfajokon tünetmentesen fennmaradhat. A terjesztő ízeltlábú vektorok általában többgazdásak, ezért az adott növény fertőző vektorainak kezelése nem számolja fel a környezeti más (vad) növényekről érkező fertőzött vektorokat, megnehezítve ezzel is a mentesítést. A fertőzött területről történő átfertőződés és a betegség megjelenésének megelőzésében 2 fő tényező van (az ültetendő növények és a növény környezetében található fertőzött ízeltlábú vektorok) és a leghatékonyabb tevékenységek összehangolása szükséges (pl. vektormentes területek, szűrővizsgálatok, hatósági bizonyítványok, növényházi termelés, vektorok ellenőrzése, növényi szaporító anyag vizsgálata, a növényküldeményeknél a fertőző vektorok ellenőrzése a küldemény összeállítása, kezelése és ellenőrzése során).
Következtetések és ajánlások: A X. fastidiosa nagyon széles gazdakörrel rendelkezik, mind a termesztett, mind a vadon növő európai növények körében. Van némi eltérés az elfogadott 4 alfaj gazdanövénykör fogékonyságában, de sok növény tünetek nélkül hordozza a fertőzöttséget. Emellett nagy a bizonytalanság az európai növények X. fastidiosa iránti fogékonyságát illetően, hisz az európai növényflóra korábban sosem találkozott a baktériummal, így nem lehet tudni, hogy az egyes fajok tünetet mutató vagy tünetmentes gazdák lesznek. Ezen túlmenően, sok a fa nedvével táplálkozó ízeltlábú faj tartozik a lehetséges európai vektorok közé, és amelyek jelentősen különböznek az amerikai vektoroktól, ezért újfajta gazdanövényekkel is kapcsolatba hozhatják a baktériumot.
Minden a fa nedvét szívó európai rovar a X. fastidiosa potencionális vektora, amely magába foglalja a Cicadellidae, Aphrophoridae, Cercopidae, Cicadidae and Tibicinidae családok tagjait. Az apuliai X. fastidiosa járvány kitörés vektora még nem ismert.
A X. fastidiosa fő fertőzési útja az ültetetendő növények mozgatása (kivéve a magokat). A fertőzött X. fastidiosa vektorok növényszállítmányokkal is terjedhetnek. Gyümölcs és fa (nem növényültetési szándékkal) kisebb jelentőségű elhanyagolható fertőzési források, míg a magok, vágott virágok és dísznövények csekély jelentőségűek. Csekély a bizonytalanság az ültetendő növényeknél és magas a többinél. Az egyetlen természetes X. fastidiosa terjedési mód a rovar vektorok általi terjesztés, amelyek általában csak 100 méternél kisebb távolságra repülnek, de a szél nagyobb távolságra is elviheti őket. A fertőzött növények ültetési célú szállítása a nagy távolságú szóródás leghatékonyabb módja.
Nincs adat szabadban a X. fastidiosa fertőzéstől történő sikeres mentesítésről a fogékony gazdafajok és vektoraik nagy száma miatt. A stratégia része a fertőzés behurcolásának megakadályozása azokról a területekről, ahol a kórokozó előfordul és a kitörés megakadályozása a 2 fő lehetséges úton (fertőzött növények és vektorok). Mindezt lehetőség szerint integrált rendszer megközelítéssel és kombinálva a leghatékonyabb lehetőségeket (pl. kártevő mentes területek, szűrővizsgálatok, bizonyítványok, üvegházi termesztés, a vektorok vizsgálata és a növény szaporításához használt anyagok vizsgálata, a küldemény előkészítése, kezelése és vizsgálata a fertőzött vektorok továbbítására a növényszállítmányoknál).
Miután ez a nyilatkozat az idő szorításában készült, amikor az apuliai X. fastidiosa fertőződés vizsgálatai még zajlanak, ezért ajánlott, hogy a gazdafaj kört, a vektorokat, a rizikó csökkentés lehetséges útjait tovább tanulmányozzák, a teljes vektorkört feltárják az EU-ban, és további ismeretek szerzése elengedhetetlen az apuliai X. fastidiosa fertőzéssel kapcsolatban.
Ajánlott további idodalom: European Food Safety Authority, 2013. Statement of EFSA on host plants, entry and spread pathways and risk reduction options for Xylella fastidiosa Wells et al. EFSA Journal 2013;11(11):3468, 50 pp. doi:10.2903/j.efsa.2013.3468
Online: www.efsa.europa.eu/efsajournal © European Food Safety Authority, 2013 STATEMENT OF EFSA Statement of EFSA on host plants, entry and spread pathways and risk reduction options for Xylella fastidiosa Wells et al.1 European Food Safety Authority2, 3 European Food Safety Authority (EFSA), Parma, Italy
Xylella fastidiosa hosts, vectors, pathways and risk reduction EFSA Journal 2013;11(11):3468 26
European Food Safety Authority
(Fordította: Varga Zsuzsanna)
