Ha próbálkozni szeretnénk a szabadban teleltetéssel vegyük figyelembe azt, hogy a kiültetéssel alapjaiban jobbak az esélyeink, mint a cserepes teleltetéssel.
Mindenképp keressünk védett, nem fagyzugos helyet.
3 évesnél fiatalabb növényt ne ültessünk ki.
Annak érdekében, hogy erős gyökeret tudjon növeszteni télre, javasolt a tavaszi kihelyezés. A kiültetés utáni első két évben bőségesen locsoljuk. Ne legyünk elkeseredve, ha az első két tél után nem pompázatos a növényünk (fagyásnyomok mindig is lehetnek), harmadik-negyedik évre alkalmazkodik a körülményekhez. A leander nagyon tápanyag igényes, a kerti talaj nem biztos, hogy minden számára szükséges anyagot tartalmazza, ezért a nyári tápozásáról ne feledkezzünk meg.
Lehetőleg a lentebb felsorolt fajták közül válasszunk kísérleti alanyt.
Legyen a fajtából tartalék példány, hátha nem éli túl a telet.
Ha kiültettük, a téli mínuszok beállta előtt a tövét takarjuk falevéllel, vagy hungarocell táblával 10 cm vastagon és tegyünk a növény köré 2-3 rétegben fátyolfóliát. A fátyolfólia lég- és vízáteresztő, ezért csapadékosabb napokon érdemes még fóliával is befedni.
Jobb a hungarocell takarás, mivel a falevél esetleg begombásodhat, előidézve ezzel egy nemkívánatos gyökérrothadást.
Télen napsütéses időben szellőztetni kell, hogy ne fülledjen be, ugyanis ilyenkor a fólia alatt nagyon fel tud melegedni.
Az éjszakai mínuszok elmultával fokozatosan hozzá lehet szoktatni a takarás nélküli élethez.