„A Peloponnészosz félsziget délnyugati partján 25 évvel ezelőtt először vágtam le egy leander ágat.
Akkoriban az Agriliszben növő növények több mint 20 évesek voltak; magas bokrok rózsaszín virágfelhővel.
Én azonban Észak-Európából hoztam ez a csodálatosan virágzó bokor iránti szeretetemet és csodálatomat.

Nyár közepe volt. A nap és a forróság elvakított a poros és kopár környezetben; ami házunk építésének eredményeként létrejött. Egy kis esőfelhőre vágytam. Reménytelen. A talaj kőkemény volt.
Hogy vihetnék egy kis színt ebbe a sivatagba?

A lapáttal és vízzel kis lyukakat vájtam és elültettem az első magam vágta leander ágakat. Csoda történt – meggyökereztek és fejlődtek. Évek óta az első sikeres kertészkedésem; akkor álmomban sem gondoltam az eljövőket.

Hatezer négyzetméter görög földet fokozatosan beültettem és locsoltam; a vadnövényeket először megmetszettem, aztán lenyírtam.
Sok növényt kiástam.
Képzeletemben sokszínű, táncoló virágokkal teli kert élt; képzelet, amely még álmomba is velem volt.
A valóságban sajnos ezek az álmok sokszor szappanbuborékként szétoszlottak.

Ha ma visszanézek, ezek a munka és felfedezés, az öröm és élményszerzés évei voltak.
A déli táj természete iránti rajongással teltek ezek az évek.
Lassan megtanultam törvényeit, megismertem változásait, éreztem „szívverését”.

– Irmtraud – Gotsis –