Babócsai Lajosné
1998-ban kezdtem a leanderek gyűjtögetését, pedig régebben nem szerettem a leandert, mint virágot. Aztán magam sem tudom, hogyan került hozzám egy tő. Még a színére sem emlékszem, de látva a gyönyörű virágját, na meg a szomszédok csodálkozását, nem volt megállás.
Be kellet szerezni belőle minden színt, ami akkoriban létezett. Ez akkor 6 féle volt. Ma már csak nevetünk ezen.
Magot nem vetettem pár évig, mert nem is tudtam, hogy mi fán terem. Egy néni tanácsára kezdtem el magoncozni. Aztán csak nevelgettem a kis növénykéket több évig, mire virágoztak is. A sok rózsaszín közt egy-egy sárga, is felbukkant, pedig olyan nem is volt a kertemben.
Akkor figyeltem fel rá, hogy valami újabbak is lesznek így a magvetésből. Ekkor már teljesen magával ragadott a leanderek szeretete. Sor állt a ház mellett, és kaptam a dicsérő szavakat, hogy milyen szépek, hogy ennyi félét még nem is láttak még sehol.
Később már szelektáltam a magoncok közül, és csak az újabb, szép színű, és formájúak maradtak meg.
Így lett jó pár fajta, ami csak nekem van, nálam született.
Aysa
Bársony bordó
Borzas
Főnix
Lona
Hókirálynő