Rovar kártevők

    Leandereink levelét, szárát érdemes rendszeresen átnézni, nem látunk-e rajtuk hívatlan vendégeket. Mászkáló, repkedő ellenfeleinkkel mihamarabb érdemes felvenni a harcot a nagyobb kártétel megelőzése érdekében, hiszen ha nem lépünk időben, lehet, hogy már csak a drasztikus visszametszés segít. Hiába mérgező a növény nedve, néhányan kimondottan kedvelik – sajnos.

    Pókszabásúak – Arachnida

    Takácsatkák családja – (Tetranychidae)
    – 0,5 mm nagyságuak
    – Finom szövedéket szőnek
    – Szúró-szívó szájszerv
    – Négy pár szőrözött láb
    – Kárkép: sárgás pontok (torzulás,
    száradás, korai levélhullás)
    – Számos polifág faj

    atka

    A leanderek levele általában sötétzöld, felszíne, fonákja sérülésmentes. Rendszeres ellenőrzéssel időben felfedezhetjük a bajt, a kis kártevők otthagyják a jelüket a leveleken. Nagyon apró sűrű fehér szívogatás nyomok, elszürkülő levél az atkák jelenlétére utal. Ha késlekedünk, az a növények, főleg a fiatalabb példányok teljes pusztulásához vezethet.

    A takácsatkák a friss hajtásokat támadják meg először, majd haladnak a leveleken lefelé, tönkretéve a növényt. Jelenlétükre a levélnyelek között szőtt fehér hálószerű anyag is utal, innen a nevük. Szabad szemmel alig láthatóak, a kártételük alapján azonosíthatók be. Előszeretettel kedvelik a száraz meleget, az erkélyeket, nyugodtan szaporodnak fal melletti növényeken, ahol áll a levegő.

    Takácsatka

    Közönséges takácsatka – Tetranychus urticae
    Leírás: 4 pár lábbal rendelkeznek
    Gyors szaporodásúak, 2-4 hét/nemzedék
    Életmód, kártétel: Gyakori az atkaölő rezisztencia
    Szívogatással okozzák a kártételt a lombon- fehér ezüstös szívogatások. A hajtások és a virágok nem növekednek tovább, és a levelek száradnak. A leveleken pókháló szerű szövedék képződik.
    A növény nem tudja szabályozni a párologtatását, és a levél kiszárad – ez nyárra már látványos korai lombvesztés = rossz rügydifferenciálódással jár.
    A nőstények képesek a sötét telelőhelyeken is szaporodni, így érdemes a teleltetés elött kezelni az egész állományt atkaölő szerekkel, hogy a takácsatka populáció elpusztuljon.
    Védekezés:
    Prevenció-megelőzés: Az egyik legfontosabb az időben történő gyomirtás, hogy a kártevők ne vándoroljanak az általunk termesztett növényekre. Egy másik lehetőség a párásítás, mivel nem nagyon szeretik a magasabb páratartalmat.
    Biológiai védekezési szempontból számos ragadozó atka is jelen van , így védekezni lehet pl.: Typhlodromuspyri, Amblyseius andersonii-val.
    Kémiai: olajos vagy káliszappanos lemosó permetezés, fontos ezek a kártevők a levél fonáki részén helyezkednek el, így a permet egyenletes eloszlatása nagyobb odafigyelést igényel.

    Szipókás rovarok - Hemiptera

    molyTetvek

    Igen apró termetű, molylepkéhez hasonló egyenlőszárnyúak. Testüket, szárnyaikat, lisztszerű
    fehér viaszpor borítja, innen a helyenként használt „liszteske” kifejezés. Lárvájuk csak az I-es
    lárvastádiumban mozgékony, a továbbiakban a pajzstetvekhez hasonlóan helyhez kötött, ún.
    „bölcsőben” fejlődik, ahonnan később az imágó is távozik. Jellemzően a levél fonáki oldalán találhatók meg.

    Az üvegházi molytetű (liszteske) és az utóbbi időben egyre gyakrabban előforduló amerikai lepkekabóca sajnos nem csak a leander ellenségei, kártételeik a konyhakerti növényekben, gyümölcsfákban is jelentős, ezért kiemelten fontos a védekezés ellenük. A liszteskék apró fehér szárnyas lények, szívogatásuk a növényt károsítja, fertőzéseket terjesztenek. A lepkekabóca különösen érdekes jelenség, vattaszerű „fészkekbe” rakja a petéit a növény szárán vagy a levelek fonákján. Pár hét elteltével kis hófehér élőlényekre lehetünk figyelmesek, melyek, ha megpróbálunk elkapni őket, elpattannak. A barna színű kifejlett példányok is nagyon gyorsak, elrepülnek.

    Üvegházi molytetű (liszteske) - Trialeurodes vaporariorum

    Leírás: 1,5 mm hosszú, fehér, molylepkeszerű állat. A lárva helyhez
    kötött, a levélfonákon található, a hátát
    borító pajzs sárgászöld színű.
    Életmód, kártétel: határozatlan
    nemzedékszámú, 10-12 nemzedék/év, polifág, üvegházi
    kártevő. Szabadban nem telel át. Kártételére jellemző, hogy a
    megtámadott levelek a szívogatás következtében
    elhalványulnak, majd lehullanak, + ürülékükön (mézharmat)
    pedig a korompenész telepszik meg.
    Jelentőség: a hajtatóházakban válhat különösen súlyossá a kártétele, miután igen gyorsan
    felszaporodik, mézharmat, korompenész, vektor szerep.

    Pajzstetvek

    A fajok egy részénél az állat hátát kemény pajzs borítja. Nagymérvű az ivari kétalakúság. A
    nőstény pajzzsal fedett, élete nagy részében helyhez kötött, szúró-szívó szájszerve van. A hím
    szárnyas (1 pár!), nincs szájszerve, rövid élettartamú. Epimorfózissal fejlődnek, de eltérő módon.
    Tojásaikat a testük alá rakják. Polifágok, oligofágok, kevés a monofág. Szívogatásukkal a
    növények gyengülését, pusztulását okozzák. Közvetett kártételük az erős mézharmat-kiválasztás
    és a vírusterjesztés. Terjedésük passzív és aktív módon történik. Hazánkban 120-nál több
    szabadföldi, valamint 25 szobai és üvegházi dísznövényen élő faj ismert.

    VIASZOS PAJZSTETVEK

    Citrom pajzstetű  (Gyapjaskák) - Planococcus citri

    -testüket porszerű viaszréteg fedi, ill. viaszszálak borítják,
    és petéiket a kialakuló laza, vattaszerű viaszzsákba helyezik
    – szúró-szívó szájszerv (fitofágok)
    – kártétel: a növény kondicionális leromlása, díszítő érték jelentős romlása
    a vattaszerű viaszcsomók és a csillogó, ragacsos mézharmat miatt
    – sokáig mozgóképesek (a lárvák és a fiatal nőstény is)
    – a hímek röpképesek (egy pár szárny), de nem táplálkoznak,
    és rövid életűek
    – növényházi dísznövényeken, szobanövényeken gyakoriak,
    a melegigényes fajok szabadföldön nem telelnek
    – a vírusterjesztés számottevő lehet (a mozgékonyság miatt)
    Védekezés:
    Kártevő mentes növények vásárlása!
    Kémiai: felszívodó zoocidek használata, melyeket szívogatás útján vesznek fel a kártevők. Előzetes káliszappanos lemosó permetezés, mely a viaszos réteget lemossa a kártevőkről, így a kontakt szerek is hatásosan működnek.

    KAGYLÓS PAJZSTETVEK

    Oleander-pajzstetű - Aspidiotus nerii

    A nőstény pajzsa 1,9-2,8 mm átmérőjű, kerek, fehér,
    sárgásfehér vagy szürkés; teste citromsárga, kerek vagy körte
    alakú. A hím pajzsa kisebb (1-1,3 mm) hosszúkás, fehér. Az állat
    sárga vagy vöröses színű.
    Életmód, kártétel: 3-4 generáció/év. Hazánkban üvegházi
    kártevő. Polifág.
    Növényházakban és lakásokban a legtöbb dísznövény fajt
    megtámadja.
    Jelentőség: veszélyes kártevő. Dísznövényeink egyik
    legnehezebben leküzdhető károsítója.

    A pajzstetvek látványos nyomokat hagynak, lentről indulnak általában fölfelé. Ha az alsó levelek felszínén sárga foltocskákat, szívogatás nyomokat látunk, már gyanakodhatunk, a leveleket megfordítva azonnal szembetűnnek a kis fehér pöttyök, melyekben a peték találhatók, a barna pajzsok alatt laknak a kifejlett példányok. Jelenlétüket a levelekre csöpögő nedves ragacsos váladék is jelzi, melyen hamar megjelenik a korompenész. Több pajzstetű faj is károsíthatja a leanderünket, a korai felismerés és védekezés rendkívül fontos.

    Valódi levéltetvek - Aphididae

    Az új hajtásokat és a magtokokat szeretik a levéltetvek, leggyakrabban a sárga színű, kifejezetten leanderekre (és selyemkóróra) szakosodott fajtával találkozhatunk. Szabad szemmel is jól látható, ahogy hemzsegnek. Vonulnak növényről növényre, így terjesztve a betegségeket, szívogatásukkal a növényt károsítják, lecsöpögő nedvük a korompenész melegágya. Ritkábban előfordul zöld és fekete színű fajtájuk is a leandereken.

    – két pár hártyás szárny vagy szárnyatlanok
    – szúró-szívó szájszerv (kizárólag fitofágok)
    – változatos kártételi formák
    (deformációk, színváltozások, mézharmat, korompenész,
    vektor szerep!)
    – szűznemzés és elevenszülés → gyors népességnövekedés
    – változatos életmód, tápnövényt váltó és nem váltó fajok
    – aktív és passzív terjedés jelentősége

    Oleander levéltetű- Aphis nerii

    Virágzati bugákban, fiatal hajtásokon jelennek meg tömegesen, színük sárga, szárnyatlanok, méretük apró, de szemmel is jól látható. Természetes ellenségeik a katicabogarak ragadozó lárvái, melyek tetvekkel táplálkoznak. Igy biológiai növényvédelemben is hatásos a jelenlétük. Az Oleander levéltetű speciális tápláléka a leander, de előfordulhat más Apocynaceae fajokon is – különösen a Dregea sinensis-en és a selyemfűben (Asclepidaceae), ahol nagy kolóniákat képez a növekvő hajtásokon és a levelek középső erei mentén. Az Aphis nerii-t polifágnak tekintik: 16 másik növénycsaláddal táplálkozik, beleértve az Asteraceae-t, a Convolvulaceae-t és az Euphorbiaceae-t. Az Aphis nerii többé-kevésbé világszerte elterjedt a melegebb éghajlaton. A mérsékelt égövi országokban védett környezetben (üvegházakban) és esetenként „terepen” is megtalálható.
    A levéltetvek elleni védekezés lehetőségei:
    – Optimális víz- és tápanyag-utánpótlás
    – Metszés lehetősége és kockázatai
    – Okszerű kémiai védekezés, főleg szisztemikus- felszívodó szerek használata, melyek beöntözéssel az egész növény védelméül szolgálnak. Kontakt szerek használata hatásos nagy számú kolóniák gyérítésénél. (pl. aficidek)
    – Biológiai védekezés lehetőségei (katicabogarak telepítése)

    Tripszek - Thysanoptera

    – apró méret (1-2 mm)
    – rövid csáp
    – hosszúkás, karcsú test
    – két pár rojtos szárny
    – rejtőzködő életmód
    – szúró-szívó szájszerv
    – jellemző kárkép: ezüstös elszíneződés +elszórtan fekete ürülék (Levelek fonnyadnak, tönkre mennek)
    – Vírusterjesztés (Vírus vektorok)
    – aktív és passzív terjedés

    Dohánytripsz – Thrips tabaci

    A nőstény mérete 0,8-1 mm, színe a világossárgától a barnáig terjed. Csápja 7
    ízből áll, elülső szárny szürkés sárga. A lárvák világossárgák.
    Életmód, kártétel: 4 egymásba folyó nemzedéke van, az
    imágók telelnek a talajban vagy a károsított növényen. Polifág, több mint száz tápnövénye van, főleg
    dohányon, hagymán, ciklámenen, uborkán, számos dísznövényen is károsít. A leveleken jellegzetes az
    ezüstös elszíneződés, ez súlyos fertőzés esetén a növény
    pusztulását okozhatja.
    Jelentőségét növeli a tápnövények nagy száma, valamint a
    vírusátvitelben játszott szerepe.

    Hogyan védekezzünk?

    A legáltalánosabb védekezési mód a permetezés. Ha felismertük, milyen kártevővel állunk szemben, a gazdaboltok, internetes oldalak szakértő segítséget nyújtanak a megfelelő permetezőszer és használata vonatkozásában. 

    A levéltetvek, pajzstetvek ellen általános rovarölő kontakt szerek kaphatók, illetve léteznek nagyon hatásos felszívódó vegyszerek is. Az atkák esetében már nem ilyen egyszerű a helyzet, más szer hatásos a tojások, más a kifejlett atkák esetében, ezért érdemes kombinálni a permetszereket a szakemberek ajánlását figyelembe véve. 

    Feltétlenül adjunk tapadásfokozót a permetléhez! Természetesen vannak vegyszermentes lehetőségek is, a rendszeres slagozás, a vízben áztatás, a szappanos lemosás nagyon sok esetben segít. Kiemelkedően fontos szempont azonban, hogy a károsodott levelek már soha többé nem lesznek egészségesek, ezért mindenképpen szükséges a sérült részek eltávolítása. 

    Már csak azért is, mert a kártevők fertőzéseket is terjeszthetnek.

    Szerző és fotók : Arnold Krisztián kertészmérnök