Élménybeszámolók

Garda tavi kalandozások 1.

Egyesületünk alapításakor célul tűztük ki többek között, hogy az 5. évben ellátogatunk a Garda tóhoz, ami egy leanderesnek maga a csoda!!! A tervből valóság lett, 2018. 07. 20-23.

Erről az utazásról olvashattok beszámolót Kisné Heyek Andrea tollából.

 

Elérkezett végre az a délután, amikor elkezdhettem becsomagolni a táskámat egy újabb olaszországi utazásra. Igen, szerencsés vagyok, többször jártam már abban a fantasztikus országban, de nyár derekán még sosem! Ez nem volt véletlen, hiszen a nyári hőség eléggé ijesztően közismert azon a tájon. De egy magasabb cél érdekében olykor áldozatokra is képes az ember!

A legnagyobb gondot azon a délutánon az jelentette számomra, hogy a lehető legkevésbé meleg ruhákat találjak magamnak. Bevallom, aggódtam, hogyan fogom bírni azt a hőséget, ami ott vár majd ránk július vége felé! Nem is vittem nagy táskát, hiszen az ujjatlan pólók és rövid nadrágok nem foglalnak nagy helyet. Pulóver…, na nehogy már pulóvert vigyek magammal nyáron Olaszországba! De ami biztos, az biztos, egy vastagabb, ám persze rövid ujjú pólót betettem a csomagba. Esőkabát? Meg sem fordult a fejemben!

Eljött aztán a reggel, ragyogó napsütésben, kellemes nyári reggelen indultunk a buszhoz. Igen, életem első társasutazása következett, de nem akármilyen társakkal! Olyan társakkal, akik hozzám hasonlóan megőrülnek a leanderekért! Az éppen 5 éves Leander Egyesület vezetői összehozták számunkra azt a lehetőséget, hogy olyan leandereket láthassunk, amik nem cserépben vannak, és nem az embereknek kell locsolni őket! Sokan örömmel éltünk ezzel a lehetőséggel!

A Vivaldi utazási iroda meghallgatta az elképzeléseket és az igényeket, majd elvállalta a szervezést. Első ilyen jellegű útjuk volt, de lehet, hogy felveszik a későbbiekben a programjukba, hiszen maguk is láthatták, hogy az a környék milyen csodaszép! Mindenki izgatott volt…, talán én a legkevésbé, hiszen volt már szerencsém látni olaszországi leandereket, de ebből a gyönyörködésből sosem lehet elég számomra, így örömmel jelentkeztem az útra!

Szépen haladtunk, időnként meg-megálltunk, verőfényben nem volt hiány Magyarország és Szlovénia területén. Olaszországba érve kedves utastársaim nagy része minden virágzó leander láttán örömujjongásban tört ki ! J Én azért, mint sokat látott vándor, mosolyogtam magamban…, mik ezek ahhoz képest, amiket majd látni fognak! Hát végül sajnos nem volt teljesen jogos ez a mosolygás.

Amikor az idegenvezető közölte, hogy sajnos Olaszország felett elég sok a felhő, így Padovában is, mely utazásunk első komolyabb megállója volt, nem nagyon akartam hinni a fülemnek! Tévedtem, mert bizony egyre sötétebb lett az ég, egyre gyanúsabb felhőket lehetett látni Padova felett. Az optimizmusom nem hagyott cserben…, de azért elfogadtam azt az esőkabátot, amit egy kedves utastársunk felajánlott! Ám egy pillanatig sem akartam elhinni, hogy szükségem is lehet rá!

Én jártam már Padovában, pont ott parkoltunk akkor is, ahol most. Van ott egy hatalmas ovális alakú park, ami arról nevezetes, hogy a város nagyon híres egyetemén tanult egykori diákok szobraival van díszítve. Prato della Valle a neve. Bizonyára sok magyar turista próbálta megtalálni ott az egyetlen magyarnak, Báthory Miklósnak a szobrát (utána lehet keresni a neten, megtaláltam!), de azt hiszem, ehhez nagyon sok idő kellene, és abból Olaszországban sosincs felesleges! Most meg különösen kevés volt az időnk, így indultunk is tovább Itália egyik legszebb és legnevezetesebb templomához, a San Antonióhoz. Szent Antal tisztelete és szeretete a kereszténység egyik alapköve.  Már a templom elhelyezkedése és a külső is megkapó, de amit odabenn láthatunk, azt nem lehet itt leírni! Akit érdekel részletesebben, annak legalább így utólag érdemes utána keresni, miket írnak Szent Antalról és erről a templomról. Én már jártam ott, akkor alaposan körülnéztem, de természetesen most is betértem.  Ám nem voltam még a városközpontban, így amikor összeállt egy csapat, hogy az idegenvezetővel elmenjen odáig, én is beálltam abba a sorba. A felhők persze elég vészjóslóak voltak, de oda se neki, az egész csak egy rossz vicc lehet …, gondoltam! De tévedtem, az út kétharmadánál leszakadt az ég! Akkor szerencsénkre árkád alatt voltunk! Itália városainak egyik nagyon hasznos épület eleme az árkád, ami nyáron a napfénytől, télen az esőtől védi a városlakókat. Hát vártunk, vártunk és vártunk, míg végre kicsit csendesedett, majd rövid időre el is állt. Ám ez nem tartott sokáig! Száz szónak is egy a vége, úgy zúdult ránk az égi áldás, hogy annál jobban nem is lehetett volna! De nekem, nagy szerencsémre, volt esőkabátom! J A belváros látványában ez alkalommal sem gyönyörködhettem, de vigaszként jutott nekem az ablakon át egy szép szivárvány Padova felett.

 

Párával telt autóbuszunk kb. egy óra múlva érkezett meg veronai szállodánkhoz, ahol hamar megkaptuk a kulcsainkat, rendbe szedtük magunkat. Fáradtan, az eső miatt kicsit csalódottan, de jóízűen elfogyasztottuk az igazán remekül összeállított olaszos vacsoránkat, ami a magyar ízlésnek is kiválóan megfelelt. Valószínűleg egy gondolat járt legtöbbünk fejében: vajon milyen idő lesz másnap, amikor egy hatalmas parkba készültünk, ahol, ha akarnánk, akkor se találnánk fedelet a fejünk fölé!?

Ezt a kérdést illetően az idegenvezetőnk nem igazán biztató szavakkal búcsúzott tőlünk.

 

Utazásunk 2. napja a “Garda tavi kalandozások 2.” bejegyzésben folytatódik.