Jó ötletnek tűnt a cserepek elé – az utat szegélyezendő – levendulát ültetni. Jól mutat, optikailag határol, az illata fenomenális és nem utolsó sorban, vonzza a bogarakat.
A fenti kép július elején készült. Egy hét kánikula, közel 40oC-os hőmérséklet napokig. Naponta két öntözés, az UV értéke az egekben, de a leandereknek ez maga a kánaán!! Gyönyörűek voltak, igazi színorgia.
Ezután jött egy hihetetlen nagy vihar orkánszerű széllel két napon keresztül, az összes cserép a földön feküdt, felállítani sem volt érdemes őket.
Esett, mintha dézsából öntenék, de a fekvő cserepekbe nem jutott, ezért szinte kiszáradt a földjük. A virágokat a vihar rendesen megtépázta, alig maradt valami belőlük.
Napokig nem sok időm volt kertelni, esténként végigrohantam locsolni már majdnem sötétben.
10-12 nap telt el a fenti képhez képest. Mikor végigjártam a kertet, a következő kép fogadott néhány leandernél:
A levelek szép zöldek, egészségesek, a száron semmi gyanús dudor, csak levirágzott bugákon láttam a fenti elváltozásokat. Ami még érdekes volt, hogy az összes hasonló tünet a levendula melletti, egy sorban levő töveken volt, a külső oldalon és mindegyiken egy, maximum kettő, már levirágzott buga deformálódott csak. Az új virágbugák egészségesek voltak.
Nagyon figyelek a virágaimra, mindegyikhez emlék fűz, tudom, mikor, kitől kaptam, honnan „jött velem”. A gyanús töveket (egy-kettő dudoros levelet találtam eddig összesen az évek alatt) mindig elégettem, a legkisebb gyanús jelre már likvidáltam az egész növényt.
Sokként éltem meg a látványt.
Első dolgom volt, hogy végignéztem az egész állományt, külön tettem a fertőzött példányokat. Mindegyiket tövig visszavágtam első ijedtemben, egy púpozott talicskányi ágat vágtam le. Az ollót fertőtlenítettem természetesen, bár belegondolva, közben teljesen felesleges volt. A növények hosszú évek óta vannak nálam, szép nagy, egészséges példányok – voltak. Metszés idénre kipipálva.
Elveimmel ellentétben a különleges fajtákat megtartottam (összesen 5 tő volt érintett), a kert eldugott részére vittem, de távol minden bokortól, virágtól, jó széljárta helyre. Természetesen kiemelt figyelmet kapnak, az első gyanúsnak tűnő jelre mennek a tűzre.
Amiért leírtam és képekkel dokumentáltam a fentieket, a következő:
- A tövek több éves, egészséges példányok
- Tűző napon vannak
- Nem használok permetszereket, csak végső esetben (idén még nem permeteztem)
- Nincsenek túltápozva (tavasszal kapnak 6 hónapos lebomlású golyós tápot és egy kis granulált marhatrágyát, tavasszal egy adag virágzásindítót turbó kálium formájában)
- A „kór” 10-12 nap alatt alakult ki (ez a legijesztőbb)
- Bogarak vitték végig virágról virágra szállva
- Nem mindegyik növény volt fertőzött a sorban (azóta nagyítóval figyelek minden gyanús jelre, de semmit nem találtam szerencsére)
A fenti sorokat egy hónapja írtam, első megrázkódtatásomban, de főleg másoknak is bemutatva, milyen elváltozások fordulhatnak elő. A levágott, fenti képen szereplő bugából és a növényről szedett levélből elküldtünk a Növénykórtani és Biotechnológiai laboratóriumba vizsgálatra az Egyesület közvetítésével néhányat. A napokban kaptuk meg a vizsgálatok eredményét tartalmazó jegyzőkönyvet.
Nagy kő esett le a szívemről.
A vizsgálat azt jelenti, hogy az általunk beküldött és a képen szereplő bugák nem Pseudomonassal fertőzöttek. Legalább jövőre szép formás, megújult koronával rendelkező, formás bokraim lesznek – már, amiket nem dobtam tűzre. Reméljük, a képes beszámoló és a vizsgálati eredmény sok leanderkedvelőnek hasznos információkkal szolgál.
Figyeljük növényeinket!
Kórtörténeti jegyzőkönyv, egy leander rák gyanus növényről. A jegyzőkönyv pdf változatát az alábbbi linkről lehet letölteni:
Szerző: Kissné Bakcsy Judit