Figyelem!
Az Európába behurcolt Xylella fastidiosa fertőzöttség minden korábbinál nagyobb károkat okozhat leandereink között!
http://www.eppo.int/QUARANTINE/special_topics/Xylella_fastidiosa/Xylella_fastidiosa.htm
Xylella fastidiosa fertőzöttség első kimutatása az EPPO régióban
(Európai és Mediterrán Növényvédelmi Szervezet – European and Mediterranean Plant Protection Organization)
– Speciális Riasztás –
2013 októberében Olaszország bejelentette, hogy Xylella fastidiosa fertőzöttséget mutattak ki Dél-Olaszországban. A Salentói-félsziget Olaszország Puglia régiójának délkeleti részét foglalja el. Fekvése miatt gyakran az olasz csizma sarkának is nevezik. Az olajfák gyors kiszáradását okozva Lecce helység közelében itt jelent meg a fertőzöttség. Habár meg nem erősített forrás szerint 1996-ban Koszovóban már felfedezték a fertőzöttséget, Európában korábban sosem mutatták ki a baktériumot. A X. fastidiosa fertőzöttség nagy veszélyt jelent, ezért az EPPO Titkársága a fertőzés ismertetésével és könnyen hozzáférhető dokumentumokkal igyekszik megkönnyíteni a tájékozódást.
A kórokozó: A X. fastidiosa a növény xylem részében (növény farésze) szaporodó baktérium. Kutatók egy része úgy véli, hogy a különböző növényfajokban szaporodó baktériumok eltérő alfajokat képviselnek. (pl. X. fastidiosa subsp. fastidiosa, X. fastidiosa subsp. multiplex, X. fastidiosa subsp. pauca, X. fastidiosa subsp. sandyi), de ez a nézet még nem elfogadott a tudósok között. X. fastidiosa számos gazdasági jelentőségű betegséget okoz: a szőlő un. Pierce féle betegségét, a citrusok tarka klorózisát; az őszibarack phony álbetegségét, a szilva levél megperzselődését, valamint a leander, mandula, kávé, pekándió és egyéb növények megperzselődését.
Az olajfák kiszáradását okozó Olaszországba behurcolt X. fastidiosa törzs genomjának bázissorrendjét 2015 januárjára meghatározták.Ez azt mutatta, hogy az itáliai törzs egy, az USA középső részéről (Texas) származó törzzsel mutat nagyfokú hasonlóságot, nem pedig a kaliforniai olajfákat fertőző X. fastidiosa törzzsel. (Giampetruzzi és mtsai (2015) Draft Genome Sequence of the Xylella fastidiosa CoDiRO Strain., GenomeA, 3 (1) e01538-14)
Rovar vektorok: Számos kabócaféle (Cicadellidae és Cercopidae faj) a X. fastidiosa ismert vektora. A Kaliforniai szőlőkben a Homalodisca vitripennis (=H. coagulata), Carneocephala fulgida, Draeculacephala minerva, és Graphocephala atropunctata a Pierce betegség legfontosabb vektorai. A brazil citrus ültetvényeken az Acrogonia terminalis, Dilobopterus costalimai, Oncometopia fascialis a a citrusfélék klorózisának legfontosabb vektorai. Úgy vélik, hogy a fa nedvét szívogató valamennyi rovar mind a baktérium potencionális vektora. Olaszországban az olajfákon legújabban megfigyelt betegség feltételezett vektora nem ismert.
Szőlőskertek Pierce betegségének vektorai.
Fő tünetek: A tünetek függnek a gazdanövénytől, de általánosságban elmondható, hogy a baktérium megtámadja a farész szállítóedény rendszerét és megakadályozza a víz és az oldott ásványi anyagok szállítását, így az érintett növények elhervadnak, elszáradnak, a leveleik elszáradnak, amely következményesen a növény pusztulásához vezet.
Gazdanövények: A X. fastidiosa fertőzöttséget több mint 100 növényfajon leírták. A legnagyobb gazdasági jelentősége a szőlő (Vitis vinifera, V. labrusca, V. riparia), a citrusfélék (Citrus spp., Fortunella), a mandula (Prunus dulcis), az őszibarack (P. persica), a kávé (Coffea spp.) és a leander (Nerium oleander) esetén van. Más gyümölcsöknél is beszámoltak róla: pl. ázsiai körte (Pyrus pyrifolia), avokádó (Persea americana), áfonya (Vaccinium corymbosum, Vaccinium virgatum), Japán szilva (Prunus salicina), pekán dió (Carya illinoinensis), szilva (Prunus domestica), meggy (Prunus cerasifera), valamint sok amerikai díszfa: pl. Amerikai szikimórfa (Platanus occidentalis), Amerikai fehér szil (Ulmus americana), ámbra (Liquidambar styraciflua), tölgyek (Quercus spp.), vörös juhar (Acer rubrum), vörös szeder (Morus rubra).
X. fastidiosa-t ugyancsak kimutatták a lucernán (Medicago sativa). Számos vadon növő növény és gyom tünet nélkül hordozhatja a baktériumot (pl. fűfélék, sásfélék, liliomok, különféle bokrok és fák). Meglepő módon az irodalomban az olajfa (Olea europaea) csak ritkán volt gazdafajként említve. Mostanában azonban Kalifornia déli részén vizsgálták az olajfák fertőzöttségét, mert Los Angeles környékén fokozódó olajfa elhalást figyeltek meg.Az X. fastidiosarendszeresen izolálásra került az ág elhalást és levélhervadást mutató olajfákról, de kórokozó voltát nem sikerült teljességgel igazolni (Krugner et al., 2010).
Földrajzi elterjedtség: Az alább megadott elterjedés minden gazdanövényre vonatkozik. Sok évig a X. fastidiosa fertőzöttség Amerikára korlátozódott. 1994-ben mutatták ki először Ázsiában, Taiwan-on Ázsiai körtén (Pyrus pyrifolia). A 2000-es években Taiwan-i szőlőkben Pierce betegséget figyeltek meg. Az EPPO régióban legújabban Pugliában történt az első európai kimutatás. A X. fastidiosa behurcolási módja mind Ázsiában, mind Európában ismeretlen.
EPPO régió: Olaszország (behurcolva Pugliába, mentesítés alatt).
Ázsia: Taiwan (behurcolva, először kimutatva ázsiai körtén, majd szőlőn is).
Észak-Amerika: Canada (Ontario), Mexico, USA (Alabama, Arizona, Arkansas, California, Delaware, District of Columbia, Florida, Georgia, Indiana, Kentucky, Louisiana, Maryland, Mississippi, Missouri, Montana, Nebraska, New Jersey, New Mexico, New York, North Carolina, Oklahoma, Oregon, Pennsylvania, South Carolina, Tennessee, Texas, Virginia, Washington, West Virginia).
Dél-Amerika: Argentina, Brazil (Bahia, Espirito Santo, Goias, Minas Gerais, Parana, Rio de Janeiro, Rio Grande do Sul, Santa Catarina, Sao Paulo, Sergipe), Costa Rica, Paraguay, Venezuela.
Olasz helyzet: Miután olajfáknál gyorsan terjedő levélhervadást és ágelhalást tapasztaltak Salento térségében (Puglia tartomány), a helyi növényvédelmi szervezet azonnal vizsgálatokba kezdett a lehetséges kórok azonosítására. A vizsgálatokat a Bari Egyetemmel és CNR-rel együttműködésben végezték. A szisztémás fertőzést mutató olajfák (sokuk 100 éves kort is megért) vizsgálata megállapította, hogy kiterjedt barnás elszíneződés volt található a szállítóedény-rendszerben. A beteg fákból vett mintákat gombák kimutatására szolgáló különböző táptalajokon vizsgálták. A gombákat morfológiai és molekuláris biológiai vizsgálatokkal azonosították. Az eredmények szerint a Phaeoacremonium nemzetségbe tartozó gombákat, közülük leggyakrabban a P. parasiticum fajt, majd P. rubrigenum, P. aleophilum és P. alvesii fajokat azonosították, de Phaeomoniella nemzetségbe tartozó fajokat ugyancsak izoláltak. A NPPO szerint P. parasiticum és P. alvesii európai olajfákon Olaszországban első alkalommal került kimutatásra.
A kiegészítésként elvégzett molekuláris biológiai vizsgálat során az olajfa minták a X. fastidiosa specifikus primerekkel pozitív eredményt adtak. A vizsgálatokat kiterjesztették a beteg olajfák környezetében élő és a levélhervadás tüneteit mutató mandulára (Prunus dulcis) és leanderre (Nerium oleander) is. Ezek az eredmények szintén pozitívak lettek. További szerológiai vizsgálatok (ELISA) ugyancsak megerősítették a X. fastidiosa jelenlétét. A NPPO hangsúlyozta, hogy a baktérium izolálása és kórokozó képességének vizsgálata még hiányzik. További vizsgálatok szükségesek a baktérium törzs azonosítására, pathogenitásának meghatározására és a feltételezett helyi terjesztő rovar vektor(ok) azonosítására. Megemlítendő, hogy a X. fastidiosa kiterjedt gazdakörrel rendelkezik (több mint 100 faj), beleértve az olajfát is, amelyből Kaliforniában (USA) az A genomtípusú baktérium került izolálásra (pathogén a leanderre és a mandulára, de nem károsítja a szőlőt).
Pugliában vizsgálták a fertőződött terület nagyságát. A fertőzött területről megtiltották a fertőzés iránt fogékony valamennyi növény szaporító anyagának kivitelét. Emellett további, nem csupán a X. fastidiosa –ra vonatkozó növény-egészségügyi intézkedések is szükségesek.
Minden olajfa kép Donato Boscia-tól származik, Istituto di Virologia Vegetale del CNR, UOS, Bari (IT)
Franco Nigro, Dipartimento di Scienze del Suolo, della Pianta e degli Alimenti, Università degli Studi di Bari (IT)
Antonio Guario, Plant Protection Service, Regione Puglia (IT)
Mentesítés: nincs adat sikeres mentesítésről, ha egyszer a X. fastidiosa kikerült a szabad környezetbe. A nagyon széles gazdakörnek megfelelően a kórokozó a természetben vad vagy más termesztett növényfajokon tünetmentesen fennmaradhat. A terjesztő ízeltlábú vektorok általában többgazdásak, ezért az adott növény fertőző vektorainak kezelése nem számolja fel a környezeti más (vad) növényekről érkező fertőzött vektorokat, megnehezítve ezzel is a mentesítést. A fertőzött területről történő átfertőződés és a betegség megjelenésének megelőzésében 2 fő tényező van (az ültetendő növények és a növény környezetében található fertőzött ízeltlábú vektorok) és a leghatékonyabb tevékenységek összehangolása szükséges (pl. vektormentes területek, szűrővizsgálatok, hatósági bizonyítványok, növényházi termelés, vektorok ellenőrzése, növényi szaporító anyag vizsgálata, a növényküldeményeknél a fertőző vektorok ellenőrzése a küldemény összeállítása, kezelése és ellenőrzése során).
Következtetések és ajánlások: A X. fastidiosa nagyon széles gazdakörrel rendelkezik, mind a termesztett, mind a vadon növő európai növények körében. Van némi eltérés az elfogadott 4 alfaj gazdanövénykör fogékonyságában, de sok növény tünetek nélkül hordozza a fertőzöttséget. Emellett nagy a bizonytalanság az európai növények X. fastidiosa iránti fogékonyságát illetően, hisz az európai növényflóra korábban sosem találkozott a baktériummal, így nem lehet tudni, hogy az egyes fajok tünetet mutató vagy tünetmentes gazdák lesznek. Ezen túlmenően, sok a fa nedvével táplálkozó ízeltlábú faj tartozik a lehetséges európai vektorok közé, és amelyek jelentősen különböznek az amerikai vektoroktól, ezért újfajta gazdanövényekkel is kapcsolatba hozhatják a baktériumot.
Minden a fa nedvét szívó európai rovar a X. fastidiosa potencionális vektora, amely magába foglalja a Cicadellidae, Aphrophoridae, Cercopidae, Cicadidae and Tibicinidae családok tagjait. Az apuliai X. fastidiosa járvány kitörés vektora még nem ismert.
A X. fastidiosa fő fertőzési útja az ültetetendő növények mozgatása (kivéve a magokat). A fertőzött X. fastidiosa vektorok növényszállítmányokkal is terjedhetnek. Gyümölcs és fa (nem növényültetési szándékkal) kisebb jelentőségű elhanyagolható fertőzési források, míg a magok, vágott virágok és dísznövények csekély jelentőségűek. Csekély a bizonytalanság az ültetendő növényeknél és magas a többinél. Az egyetlen természetes X. fastidiosa terjedési mód a rovar vektorok általi terjesztés, amelyek általában csak 100 méternél kisebb távolságra repülnek, de a szél nagyobb távolságra is elviheti őket. A fertőzött növények ültetési célú szállítása a nagy távolságú szóródás leghatékonyabb módja.
Nincs adat szabadban a X. fastidiosa fertőzéstől történő sikeres mentesítésről a fogékony gazdafajok és vektoraik nagy száma miatt. A stratégia része a fertőzés behurcolásának megakadályozása azokról a területekről, ahol a kórokozó előfordul és a kitörés megakadályozása a 2 fő lehetséges úton (fertőzött növények és vektorok). Mindezt lehetőség szerint integrált rendszer megközelítéssel és kombinálva a leghatékonyabb lehetőségeket (pl. kártevő mentes területek, szűrővizsgálatok, bizonyítványok, üvegházi termesztés, a vektorok vizsgálata és a növény szaporításához használt anyagok vizsgálata, a küldemény előkészítése, kezelése és vizsgálata a fertőzött vektorok továbbítására a növényszállítmányoknál).
Miután ez a nyilatkozat az idő szorításában készült, amikor az apuliai X. fastidiosa fertőződés vizsgálatai még zajlanak, ezért ajánlott, hogy a gazdafaj kört, a vektorokat, a rizikó csökkentés lehetséges útjait tovább tanulmányozzák, a teljes vektorkört feltárják az EU-ban, és további ismeretek szerzése elengedhetetlen az apuliai X. fastidiosa fertőzéssel kapcsolatban.
Ajánlott további idodalom: European Food Safety Authority, 2013. Statement of EFSA on host plants, entry and spread pathways and risk reduction options for Xylella fastidiosa Wells et al. EFSA Journal 2013;11(11):3468, 50 pp. doi:10.2903/j.efsa.2013.3468
Online: www.efsa.europa.eu/efsajournal © European Food Safety Authority, 2013 STATEMENT OF EFSA Statement of EFSA on host plants, entry and spread pathways and risk reduction options for Xylella fastidiosa Wells et al.1 European Food Safety Authority2, 3 European Food Safety Authority (EFSA), Parma, Italy
Xylella fastidiosa hosts, vectors, pathways and risk reduction EFSA Journal 2013;11(11):3468 26
European Food Safety Authority
(Fordította: Varga Zsuzsanna)