A szerzők tanulmányozták a Pseudomonas savastanoi (Ps) fertőzés hatására kialakuló szövettani elváltozásokat leanderekben, illetve összehasonlították a fertőzöttség alakulását homoktövis, mirtusz, olajfa és leander esetén.
Leanderben talált szövettani elváltozások
A vizsgálathoz egyéves leander hajtásokon sérülést ejtettek, majd a sérülésnél virulens Pseudomonas savastanoi törzzsel fertőzték a növényeket.
24 órával a fertőzés után a fertőző baktériumok megjelentek a sejtek környezetében, mélyebb sérülések esetén a gazdanövény sejtjeinek elhalása is megfigyelhető volt. A sejtnedv (tejnedv) szállító csőrendszer (laticifer) elérése után a baktérium itt is szaporodni kezdett és a szomszédos szöveteket megtámadva az elhalt szövetek helyén üregeket alakított ki. A fertőzés következtében 2-16 magvat tartalmazó óriássejtek jöttek létre. A fertőzés elhatárolására a sérülést körülvevő sejtekben védekezésként szabálytalan lignin lerakódások jelentek meg.
A fertőzést követő 3-9. napon a baktériumok továbbszaporodtak a tejnedvben, a sejtek elhalását, és a szomszédos szövetek hipertrófiáját (túlműködés) és hiperpláziáját (szöveti túlburjánzás) okozva.
A fertőzés helyén 9 nappal később jelentek meg a gyulladás első jelei és a fertőzés utáni 15. napon szabad szemmel is láthatóvá váltak a csomók.
A 12. napon osztódó sejtek jelentek meg a bakteriális üregek és a szomszédos tejcsövek környezetében. A 15. napon az oltási sérülés mindkét oldalán frissen képződött szövetszaporulat volt megfigyelhető.
60 nappal a fertőzés után a sérülés helyén kialakult csomók belsejében megnagyobbodott bakteriális üregek voltak találhatók, amelyek elhatárolódtak a környező szövetektől, majd bekövetkezett a daganatos csomók kifakadása és szétesése.
Fertőzés alakulásának összehasonlítása eltérő növényfajok esetén
A baktérium a vizsgált növényfajokra eltérő kórokozó képességgel bírt, eltérő mértékű volt a daganatképződés mértéke és a gazdaszervezet védekezési reakciója is. A leander hajtásokban a szövetek megtámadása és a kórokozó megtelepedésének mértéke, a sejtfal károsodása, a hipertrófiás és hiperpláziás jelenségek gyorsabban zajlottak, mint a többi gazdanövénynél. A leanderben az újabb csomók képződése folyamatos volt.
A Pseudomonas savastanoi inváziója a leanderben
A leanderben a Pseudomonas savastanoi baktériumok elroncsolták a szomszédságukban lévő sejteket, majd a tejcsövekbe bejutva a baktérium ott is szaporodott és tovaterjedt. Ezzel ellentétben, a homoktövisben, a mirtuszban és az olajfában a folyamat helyi maradt, csak a hajtás sejtközötti állományába jutottak be a baktériumok.
A sejtfal szétesése, hipertrófiája és hiperpláziája
A fenti folyamatok a leanderben a fertőzést követő 24 órán belül megkezdődtek, míg az olajfánál 3 nap, a homoktövisnél 6 nap, a mirtusznál pedig 9 nap kellett hozzá. A leanderben a gyors terjedést a sejtek falának szétesése és lízise (feloldódása) tette lehetővé.
A gazdafaj rezisztenciája
A leander a korai szakaszban lignin lerakódással igyekezett elhatárolni a tejcsövekben tovaterjedő fertőzést. Ugyancsak lignin réteg alakult ki a baktériumok létrehozta üregeknél. Az olajfánál és a mirtuszban a bakteriális üregeket ugyancsak lignin határolta.
A csomóképződés előrehaladott stádiumában leander esetén elhatároló szövetek képződtek a bakteriális üregek belsejében, a csomók felszínének elhalása pedig a baktérium szabadba ürülését tette lehetővé. Ugyanez az elhatárolódás megfigyelhető volt a homoktövis esetén is, de ott az áthatolhatatlan szövetek víz és tápanyag hiányhoz, így a csomók elfajulásához és számuk csökkenéséhez vezetett.
A közlemény kivonata M. Temsah, L. Hanna és A.T. Saad: HISTOLOGICAL PATHOGENESIS OF PSEUDOMONAS SAVASTANOI ON NERIUM OLEANDER cimű, a Journal of Plant Pathology (2010), 92 (2), 407-413-ban megjelent cikk alapján készült.
A Pseudomonas fertőzés gyors és „hatékony” terjedését a leanderben a tejcsövek biztosítják:
A tejnedvek és a tejcsövek fontos szerepet játszanak a növényi toxinok és más, biológiailag aktív anyagok előállításában és tárolásában. A mérgező toxinok egyfelől védik a növényt az őket fogyasztó állatoktól, másfelől a növény a tejnedvben tárol számára fontos biológiai anyagokat. Bár fejlődésük a környező szövetek kárára valósul meg, úgy tűnik, a szervezet képes egyensúlyt tartani az eltérő szövettípusok között, a tejcsövek nem károsítják az általuk behálózott alapszöveteket. – Köztudott, hogy a leander a legmérgezőbb növények közé tartozik, minden része nagy mennyiségben tartalmaz mérgező anyagokat.
Készítette: Varga Zsuzsanna