Buddha keze citrom (Citrus medica var. sarcodactylis)

    Az ujjas citrom a legizgalmasabb citrusféle. Intenzív illatú  gyümölcse ujjszerű részekre tagolódik, és feltűnen hasonlít a Buddha kéztartásához, ezért angol, kínai, japán olasz, vietnámi, koreai és francia nyelven – de nálunk is – Buddha kezének nevezik. 

    Eredete Dél-Kelet-Ázsiába szubtrópusi vidékéről, valószínűleg Északkelet-Indiába vagy Kínába vezethető vissza, ahonnan a legtöbb háziasított citrusfée származik.

    Különböző fajtái és változatai léteznek, a „nyitott kéz” típusoktól a kifelé nyúló változatokon át  a „zárt kezű” típusokig, amelyekben az ujjak egyben vannak. 

    Léteznek félujjas termésű fajták is, amelyekben a bazális oldal egyesült, a csúcsi oldal pedig ujjazott. Gyümölcse kezdetben lila, majd idővel, ahogy növekszik, úgy vált először haragos zöldre, majd végül narancsos-élénksárgára. Bizarr termése a 30 centiméteres hosszúságot és is könnyedén eléri, míg súlya anem egyszer a fél kg-ot is meghaladja.

    Fiatal levelei lila színűek, később váltanak zöldre, fogazottak, hullámosak és látványosan nagyobbak, a többi citrus levelétől.

    Fehér alapon lilás-rózsaszínbe hajló virágai jóval nagyobbak, kb kétszer akkorák, mint a többi citrusfélék virága.

    A kifejlett példányok körülbelül kétméteres magasságot érnek el, kisebb fákhoz hasonló korona mérettel. 

    Gondozás:

    • Fényigény: Fényigényes, de kissé szűrt fényben is szépen fejlődik.
    • Talajigény: Tápdús, jó vízáteresztő képességű talajt szeret.
    • Hőigény: Nyáron a teljes napot szereti, de jól tolerálja a finoman szűrt fényt is. Télen világos, fagymentes helyen 10 fok körüli hőmérsékleten teletessük. A hidegre rendkívül érzékeny, csakúgy, mint mostani nyaraink az extrém hőségére és szárazságára!
    • Vízigény: Nyáron bőven öntözzük és hetente tápoldatozzuk speciális citrustáppal, de tál sose legyen alatta, mivel a pangó vizet nem tűri.
    • Kártevő: a levéltetvek könnyen megtalálják, de az egyetlen igazán kártékony és veszélyes kártevője a citrus aknázómoly

    Termése:

    Belseje színtiszta fehér bél (albedo), ami olyannyira szilárd és tömör, hogy levet kifacsarni belőle egyenlő a nullával. Az egyhén virágos zamatú albedó azonban számos módon használható: friss saltákba szeletelve,  kandírozva süteményekbe / édességként.