Az elveszett és megtalált „Professor Parlatore” leander

James Nicholas cikke, fordította: Varga Zsuzsa

A XIX. század kétségkívül legismertebb leander hibrideket kinemesítő mesterkertésze a Dél-Franciaországi Montpellier-ben élő Félix Sahut volt, akinek legtermékenyebb időszaka 1868 és 1898 közé esett.

Általánosságban elmondható, hogy  Sahut fajtái nagyméretű, életerős, nagylevelű, az un. ”kastélypark” típusú növények voltak.

Sahut különös figyelmet fordított egy új dupla virágtípus, az un. „hose-in-hose” iránt és kertészetében számos ilyen jellegű fajtát kinemesített. 1898-ban kb. 170 féle leander szerepelt a katalógusában. A megmaradt írások és feljegyzések szerint Sahut úr igen jó hírnévnek örvendett. Charles Cavallier a “Montpellier-i leanderek” (1875) {Le laurier-rose à Montpellier (1875)} című füzetében nyugodt, kedves, becsületes, és rendkívül igényes emberként írja le, akinek kertészete kielégíti a legmagasabb igényeket is.

Néhány Sahut fajta mindmáig népszerű, ezek közé tartozik a Commandant Barthélémy, az Emile Sahut (Galvestonban ‘Scarlet Beauty’-ként ismert), a Louis Pouget, a Professeur Granel, a Soeur Agnès (Sister Agnes) és a Virginie.

Christoph Köchel írja “Leander” (Oleander) című átfogó művében: “Sok Sahut fajta elveszett az elmúlt háború folyamán.

Közülük néhány valahol feltehetően megtalálható, mint a “hajtás hajtásának hajtása” – azonban a hiteles eredeti fajták többnyire elvesztek.”

Professor Parlatore

Több mint 20 éve a Nemzetközi Leander Társaság (International Oleander Society) Leanderek: Útmutató a Galveston Sziget tenyészeteihez és válogatott leander variánsaihoz (Oleanders: Guide to Culture and Selected Varieties on Galveston Island) című kiadványában megláttam egy szimpla, cseresznyepiros virágú variánst ‘Professor Parlatorre’ [sic] néven.

Az idei nyáron Frank Pagen értekezését (Oleanders: Nerium L. and the oleander cultivars) böngészve a felsorolásban észrevettem a ‘Professeur Parlatore’-t, amelyet először Sahut mutatott be 1876-ban.

Érdekes, hogy ez a fajta ma teljesen ismeretlen Európában. (A történeti leírás nem felel meg a Galveston-ban talált növénynek – Charles Cavallier a “Montpellier-i leanderek” (1875) {Le laurier-rose à Montpellier (1875)} című füzetében világos rózsaszín szirmú dupla virágú növényként jellemzi.)

Másfelől azonban van még legalább 2 olyan jól ismert és széles körben elterjedt Sahut fajta, amelynek külleme nem felel meg az eredeti leírásnak: az ‘Emile Sahut’, a szimpla piros virágú alaptípus, amely Galvestonban a ‘Scarlet Beauty’-ként ismert, és a ‘Professeur Granel’, egy dupla, pirosas rózsaszín virág fehér csíkokkal, amely Európában széleskörben elterjedt tájkép építő növény. Az eredeti fajták neveinek új típusra ruházását vagy még maga Sahut csinálta (ez a kevésbé valószínű), vagy a növény elcserélése révén “rossz” növény vitte tovább a nevet.

Professor Parlatore

Mindenesetre itt van egy Sahut változatunk, amelynek neve elfelejtődött, és amely úgy tűnik, hogy teljesen el is tűnt Európából az I. vagy a II. Világháború katasztrófái során.

A véletlen vagy a jó szerencse folytán fennmaradt Galvestonban, és amelyet valószínűleg a XX. század elején hajóval Franciaországból hoztak át.

A “Parlatore” olasz szó jelentése “speaker” (szónok, beszélő). Filippo Parlatore (1816-1877) jól ismert és nagy tekintélyű XIX. századi botanikus volt, aki tevékenységét Angliában, Franciaországban, Svájcban és Olaszországban is kifejtette.

Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának is. Egy dupla, rózsaszín virágú kamélia is őróla lett elnevezve, csakúgy, mint a Keresztesvirágúak családjába tartozó Parlatoria mustár nemzetség (genus).

1996-ban Olivier Filippi, a Montpellier-rel szomszédos Meze-ben található Filippi Kertészet (Pépiniére Filippi) jelentős fajtagyűjteménnyel rendelkező tulajdonosa a Nemzetközi Leander Társaság meghívására Galvestonban járt.

Látogatása során számos európai fajtát ajándékozott a társaságnak és ő is kapott „amerikai fajtákat”, köztük a „Professeur Parlatore”-t.

2015. október 23-án pedig egy évszázaddal eltűnése után ‘Professor Parlatore’ ismét visszaérkezett Európába.

Durell Nelson gyűjteményének egy kis példánya megérkezett az ausztriai Raxba az “Oleander Haus” tulajdonosához, Willi Hufnagl-hez, aki szaporítja, és ismét terjeszti az anyakontinensen.

NÉBIH együttműködés – Xylella

2016. októberében a NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóságának (NÉBIH NTAI) Növényegészségügyi és Szaporítóanyag-ellenőrzési Osztályának képviselője megkereste Egyesületünket és együttműködésünket kérte a Xylella fastidiosa baktérium terjedése elleni tájékoztató és felvilágosító munkában.

A cél, hogy ez az amerikai kontinensről Európába már behurcolt, rendkívül veszélyes kórokozó ne kerüljön be Magyarországra.

A NÉBIH NTAI felkérésére tartott megbeszélésen az egyesület vezetősége részéről Fehérvári Ildikó vett részt Varga Zsuzsanna társaságában, utóbbi az egyesületen belüli tudományos és ismeretterjesztő tevékenységet koordinálja.

A NÉBIH munkatársai tájékoztattak a kórokozó tulajdonságairól, hangsúlyt fektetve a terjedés módjára, a lehetséges megelőzési és felszámolási lehetőségekre.

A baktérium a növények vízszállító edénynyaláb rendszerében szaporodik és annak eltömésével – a víz- és tápanyagszállítást akadályozza. A tünetek is ennek megfelelőek, a levélszéleken és csúcsokon kezdődő száradás egyre nagyobb részekre kiterjedve végül a növény pusztulásához vezet (ld. korábbi tájékoztatóinkat).

A fertőzött növények nem gyógyíthatók, menthetetlenek. A fertőzöttség terjesztésében fontos szerepük van a növényi nedveket szívogató rovaroknak, amelyek szájszerveikkel továbbviszik a fertőzést.

Eddig a Xylella fastidiosa baktérium 3 eltérő alfaját mutatták ki Európában.

Először 2013-ban Olaszországban Pugliában, évszázados olajfák tömeges kiszáradásának okát vizsgálva találták meg a baktériumot, amely a meghatározás során nem a kaliforniai olajfákat fertőző alfajjal bizonyult azonosnak, hanem ahonos ’pauca’ alfajhoz tartozó új törzs. Feltételezik, hogy fertőzött leanderrel került behurcolásra és gazdafajt váltva telepedett meg az olajfákon. Pugliában a kórokozót izolálták az olajfákon kívül leanderből és más dísznövényekből, valamint cseresznye- és mandulafából is. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az eredeti alfajjal ellentétben az olasz törzs nem fertőzi és károsítja a szőlőt. Utóbbi kapcsán több ezer vizsgálatot végeztek, de a fertőzött környezetben található szőlőtőkék sem a betegség száradásos tüneteit nem mutatják, sem a baktériumot nem sikerült izolálni belőlük. A fertőzés kiterjedtsége folytán a Xylella-mentesítés itt már nem jöhet szóba, de a fertőzést terjesztő vektorok, elsősorban a tajtékos kabóca (Philaenus spumarius) irtásával és a szigorú karantén intézkedésekkel a terjedést sikerülhet korlátozni.

2015-ben előbb Korzikán, majd a francia Riviérán dísznövényekből a ’multiplex’ alfajt izolálták. A fertőzés elsősorban a mirtuszlevelű pacsirtafűt (Polygala myrtifolia) és a jenesztert (Spartium junceum) érintette. A fertőzött területeken karantén intézkedések bevezetésével a fertőzés felszámolására törekszenek. Itt is találtak fertőzött leandereket.

Németország szászországi tartományában 2016-ban a ’fastidiosa’ alfajt mutatták ki egyetlen, kertészeti üvegházban teleltetett leanderből. Karantén intézkedéseket rendeltek el a fertőzés felszámolására. Ez az alfaj vezet többek között a szőlőnövények kiszáradásával járó Pierce betegséghez.

A negyedik ismert alfajt, a ’sandyi’-t, amely a leander „saját” alfaja, szerencsére eddig nem találták meg Európában.

Tekintettel arra, hogy Európába újonnan behurcolt kórokozóról van szó, nem ismert, mekkora lesz a baktérium okozta fertőzéssel érintett növények köre. Az amerikai tapasztalatok alapján feltételezhető, hogy egyre bővülő lista várható, ahol sok növényfaj – jelentős szerepet játszva a terjesztésben – akár minden tünet nélkül hordozhatja a fertőzöttséget. A baktériumra fogékony növények száma több százra tehető, jegyzéküket a Xylella fastidiosa behurcolása és terjedése elleni 2015/789/EU határozat I. melléklete tartalmazza: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:02015D0789-20160514&qid=1473597828828&from=EN

Eddig Európában mintegy negyven fajhoz és négy nemzetséghez tartozó növényből izolálták a baktériumot. Ezek szerepelnek a ’gazdanövények’ listáján az EU Bizottság honlapján:

http://ec.europa.eu/food/plant/plant_health_biosecurity/legislation/emergency_measures/xylella-fastidiosa/susceptible_en.htm

A ’gazdanövényeket’ az Európai Unión belül is csak növényútlevéllel szabad szállítani, amelyben a küldő igazolja a szállítandó növény mentességét. A magánszemélyekre ez nem vonatkozik, de tudatában kell lenniük, hogy a fertőzöttség európai megjelenésével fokozott a veszély a kórokozó behurcolására, amelynek megtörténte szigorú karantén intézkedéseket, köztük megsemmisítési eljárást von maga után.

EU-n kívüli, ún. harmadik országból néhány darab növény abban az esetben hozható be, ha az nincs az EU területére behozatali tilalmat előíró jogszabályban (7/2001 (I. 17.) FVM rendelet 4. számú melléklete). Az EU tagállamai között nincs ilyen korlátozás, de nyomatékosan kérjük, hogy a Xylella fastidiosa gazdanövényeit – köztük a leandert – se hajtásként, se gyökeresen begyűjtve ne hozzuk be külföldről, különösen Dél-Franciaországból és Olaszországból!

A fertőzés gyanúja esetén haladéktalanul jelenteni kell azt a fővárosi vagy megyei kormányhivatalnak (elérhetőség az adott megyei kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Osztály honlapján), amelynek növényvédelmi felügyelői helyszíni szemle során meggyőződnek a gyanú alaptalan vagy megalapozott voltáról. Ezt a tünetekkel tisztában levő és egyéb vizsgálati eljárásokkal is rendelkező szakemberre kell bízni, ne mi döntsünk, tévedésünk folytán esetleg súlyos károkat okozva. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy abban az esetben semmiféle retorzióval nem kell számolnia a bejelentőnek, ha gyanúját bejelenti és együttműködik az esetleges felszámolásban. A gyanú bejelentésének elmulasztása és a fertőzés terjesztése azonban már büntetendő, ezért tanácsos a gyanús növény kidobása vagy megsemmisítése helyett szakhatósági bejelentést tenni és a hivatalos szervekre bízni a követendő eljárást.

Röviden összefoglaljuk a fertőzöttség kimutatása után foganatosítandó legfontosabb intézkedéseket:

a fertőzött növények körüli 100 m-es sávon belül tarvágás: a fertőzött és tünetes növények, valamint a fertőzésnél azonosított alfaj gazdanövényeinek megsemmisítése.

a termőhely 200 m-es körzetében mintavétel és megelőző permetezés a vektor ellen.

10 km-es puffer zóna: kiviteli tilalom mellett intenzív felderítés (100×100 m-es háló minden szeméből mintavétel) amely vizsgálatok és a zárlat az utolsó pozitív minta után 5 évig tartandó fenn.

A zónán belül a zárlat idején gazdanövény fizikai védelem nélkül nem ültethető.

EU-n kívül és belül azonos előírások vonatkoznak a fertőzött területről történő behozatalra.

További korlátozások: csak abból a 3. országból hozható be fogékony növény, amelyik elküldte a nyilatkozatát arról, hogy az ország (jelenleg 28+1) vagy annak egy meghatározott területe vagy adott termőhelyei igazoltan mentesek a Xylella fastidiosa baktériumtól.

http://ec.europa.eu/food/plant/plant_health_biosecurity/legislation/emergency_measures/

A szőlő és a citrusféle növények még e mentes területekről sem hozhatók be, mert szerepelnek a fenti FVM rendeleti tiltólistán.

Látható, hogy nem csupán leandereinket, hanem szőlőinket és gyümölcsfáinkat is fenyegeti ez a súlyos betegség. Kérjük, ne kockáztassátok ezt néhány szép hajtás miatt! Világelsők vagyunk a különleges magoncok terén, forduljunk feléjük, a behozatalt bízzuk a kereskedési engedéllyel rendelkező kertészetekre, ahol követelmény a növények előzetes vizsgálata és a Xylella fertőzéstől való mentesség igazolása!

További információk a NÉBIH honlapján:

http://portal.nebih.gov.hu/-/xylella-fastidiosa-nevu-bakterium-terjedesenek-megakadalyozasarol

http://portal.nebih.gov.hu/-/figyelem-bovult-a-novenyutlevel-koteles-novenyek-listaja-

Vendégünk volt James Nicholas

A galvestoni (Texas, USA) székhelyű Nemzetközi Leanderszövetség képviselője, James Nicholas – testvére társaságában utazva – magyarországi látogatása során szeptember 16-án találkozott egyesületünk tagjaival és egy kellemes napot töltöttünk együtt. Szó esett az egyesületek együttműködési lehetőségeiről, és vendégeink társaságunk tagjaival megtekintették Budapest néhány szép helyét, így az Országházat, a Millenniumi Emlékművet, a Vajdahunyad Várát, közös sétát tettünk a várban és az állatkertben. Végül tagtársunk, Kissné Heyek Andrea vendégszerető vacsorája zárta a napot.