Az Osztrák Leanderegyesület és az „Oleander Haus” meghívására 2016. július 16-án, szombaton a Magyar Leander és Mediterrán Kertbarát Egyesület képviseletében felkerestük a Jennersdorf-hoz tartozó Rax-ban található Oleander Haus-t.
Szakadó esőben 6 órakor indultunk, a vezetőségből Fehérvári Ildikó, továbbá Heyek Andrea, Hauthné Pál Erzsébet férjével, Hauth Jánossal és Varga Zsuzsanna. Szerencsére a határhoz közeledve az úton addig velünk tartó eső csendesedni kezdett, majd el is állt.
Hűvös, de kellemes időben érkeztünk a határtól csak néhány kilométerre található célunkhoz. A kapu nyitott, a kert is, így bárki bemehet megcsodálni a sok szép leandert. Az Oleander Haus vezetője, Wilhelm Hufnagl, és felesége, Suzanne fogadott. A bemutatkozás után azonnal elszéledtünk, mert annyi szép dúsan virágzó leander bokrot láttunk, hogy mindenki ment a neki tetsző virág közelebbi megtekintésére.
Az első rácsodálkozás után Hufnagl úr, Willi részletesen bemutatta kertjét:
Megnéztük „télállósági kísérleteit”, mert a kert leghidegebb helyére, ill. a ház védett déli falaihoz a földbe ültetett leandereket, amelyek a fagyok beállta előtt védőburkolatot kapnak. Télen favázra szerelt műanyag lapok védik a kiültetett növényeket a túlzott hidegtől. Elmondta, hogy 3 évvel ezelőtt februárban majd egy hétig tartó -25 C-ot is elérő éjszakai fagyok voltak. A helyzetet súlyosbította, hogy az olvadás idején a fagyott földbe leszivárogni nem tudó víz hetekig áztatta a hidegnek leginkább kitett leander tövét. Ekkor a nyílt térre ültetett leander a védőburkolat ellenére tövig elfagyott, de tavasszal tőről kihajtott és mára ismét szép virágzó bokorrá nőtt. A ház falához ültetett tövek kismértékű „belső segítséget” kapnak télen, erősebb fagyoknál belülről némi meleget engednek a virágok túlzott kihűlésének megakadályozására. Az elmúlt években nem fordult elő ilyen hideg, a kiültetett növények a burokban károsodás nélkül vészelték át a téli hónapokat, most is virágzanak.
Láthattuk a másik kiültetési kísérletet is. Itt a gödör aljára egy műanyag lap kerül, erre teszik a cserép nélküli leandereket, majd földdel betakarják és „szabadon” fejlődhetnek. Ősszel körbe ássák a tövet és földlabdával (minden takarás nélkül) beviszik egy fagymentes helységbe.
Gotsis asszony tanácsára két 10 ágú csillag beültetésével imitálják a leander természetes élőhelyét. A csillagok csúcsai a dupla leander 2×5 szirmát jelképezik. Az egyiknél murvakő borítja a középpontot, mert természetes élőhelyén sem pázsiton nő, hanem száraz, sziklás, köves és homokos forró táj veszi körül a leandereket. A másiknál pázsitgyűrűt alakítottak ki a köves középpont körül, amely az itteni körülményeknek megfelelően nyári melegben hűvösebb környezetet biztosít.
Az egyik hatalmas fóliasátorban közel 500 nagy leander várja a következő heti „kitelepítést”. Hatalmas műanyag cserepek mindegyikébe 3-4 tő van beültetve, mert Rax egy EU pályázaton elnyerte a „Leander falu” címet, amelynek keretében ezeket a cserepeket kiteszik a főútra, hogy mindenki lássa, ez egy „Leander falu”.
A másik hatalmas sátorban kisebb növények, gyökeresedő hajtások szolgálják a jövőt. Nem csupán az ismert fajták, hanem különleges amerikai fajták gyökeresednek a kis perlites poharakban. Emellett nemzeti gyűjtemények színesítik a bemutatót. Az osztrák származású, de Görögországban élő Irmtraud Gotsis asszony görög magoncokból szelektált új fajtái és egy szerény kis magyar gyűjtemény található Hufnagl úrnál. Utóbbit mi is bővítettük, mert az egyesület tagjai számos különleges, névvel ellátott magoncból adtak Willinek, hogy tovább bővülhessen a magyar kollekció. Mi is szép, elsősorban amerikai fajtákat és a látogatásnak emléket állító kis növényeket kaptunk, pl. Sealy Pink-et, ami Willi kedvenc fajtája és Facebook oldalának neve. Egyetértettünk, hogy a további cserékben mindkét fél örömmel vesz részt.
A séta végére ismét szemerkélni kezdett az eső, ami az üvegházban nem volt zavaró, de kijőve boldogan fogadtuk el a házigazdák kedves meghívását egy falatozással párosuló beszélgetésre. A szalámit, sonkát, sajtot és tojást uborkával, paradicsommal és olajbogyóval párosítva ettünk. A kapott osztrák kenyér annyira elnyerte a társaság tetszését, hogy még az azt áruló pékség helyét is megkérdeztük. Sajnos a sört csak házigazdánk ihatta, János „vezető beosztása” miatt nem élhetett a meghívással, a lányokhoz csatlakozva „Tonik ivóvá” kellett válnia. A beszélgetés közben kávéval és keksszel kedveskedtek házigazdáink.
Willi elmondta az EU pályázat elnyeréséhez vezető utat, ami töménytelen önkéntes munkával és áldozatvállalással kezdődött, hosszú évek munkájával jutottak el a sikeres pályázathoz. Van még mit tanulnunk és tennünk…
Beszéltünk leanderfajta névgyűjteményének eredetéről. Ezeket részben az IOS (Nemzetközi Leanderszervezet – Galveston, USA) listája alapján, részben könyvek, katalógusok alapján állította össze. Célja egy olyan folyamatosan alakuló, bővülő névsor összeállítása, ahol a fajták mellett megtalálható az is, hol szerepel a fajta, így az adott fajta elterjedtsége és elérhetősége is látható.
Megbeszéltük, hogy a magyar katalógustervezet céljának megfelelően megküldi nekünk a tulajdonában levő fajták nevét, és a nálunk nem fellelhető fajtákról képet kapunk a növény alapvető sajátosságainak bemutatása mellett.
Ugyancsak beszéltünk egy esetleges európai leander szervezet létrehozásáról.
Végezetül az idő gyors szaladása miatt indulnunk kellett, vendéglátóink meghívása után megegyeztünk, hogy a beszélgetést még idén Budapesten folytatjuk.
Magyarországra érve ismét egyre erősödő esőben jöttünk és késő este fáradtan, de élményekkel és az új barátság felett érzett örömmel érkeztünk vissza Budapestre.
Készítette: V. ZS.