Az ’Ed Barr’ és a ‘Soeur Agnès’ története

James Nicholas (Nemzetközi Leander Egyesület – Galveston, USA.) írása

Mint annyi más esetben, ennél a két szimpla fehér virágú leandernél is nagyon nehéz kétség kívül azonosítani a fajtát, mert nagyon-nagyon hasonlóak.

Az ’Ed Barr’ gyorsan növő, hatalmas, óriási növény, igazi császár a leanderek között. Mindkettőt neveltem, így csak azt mondhatom, hogy ‘Soeur Agnes’-nál a szirmok kicsivel “spirálisabbak”, az ‘Ed Barr’-nál kicsit rojtosabbak /cakkosabbak/szabálytalanabbak a szirmok élei, talán enyhén szögletesebbek is. A ‘Soeur Agnes’-nél a torok sárgább, a pillái talán nem annyira szeldeltek és a bimbók is sárgásabbak, a porzó is sárga árnyalatot vesz fel az idő múlásával.

Tapasztalatom szerint az ’Ed Barr’ sokkal gyorsabban gyökeresedik, mint a ‘Soeur Agnes’. Ez nekem azt jelzi, hogy ha nem is vadnövény, nagyon közeli rokona kell, hogy legyen egy vadnövénynek.

Tudjuk, hogy az ’Ed Barr’ Jamaicában már 1841 előtt megtalálható volt, és ha Philip Millernek igaza van, akkor ott már a spanyol időszak alatt (így 1665 előtt) meghonosították. Egyesületünkben idén ünnepeljük az ‘Ed Barr’ galvestoni megtelepítésének 175. évfordulóját. Az ’Ed Barr’ állítólag hidegtűrőbb is.

A „Sour Agnes” története

A „szimpla fehér” virágú leander nagy szenzáció volt, amikor Kréta szigetén 1547-ben a Mount Ida hegy oldalában vadon nőve felfedezték. (A mai genetikai tudás szerint a mutálódott, nem kifejeződő, „hibás” színes gének esetén jelenik meg a fehér sziromszín – korábban a mediterrán térségben csak szimpla rózsaszín virágú leanderek voltak megtalálhatók, az egyéb színű, a dupla és az illatos fajták feltételezhetően az 1600-as években Indiából kerültek Európába.)

Köchel szerint Európában az egyedüli tiszta fehér szimpla leander, amelyik a kereskedelemben kapható (és különösen igaz volt ez 30 évvel ezelőtt) az a ‘Soeur Agnès’.

Az az eredeti szimpla fehér, amelyet a spanyolok 1665 előtt (vagy az angolok 1841 előtt) bevittek Jamaicába, még létezhet itt-ott Európában is.

A ‘Soeur Agnès’ néven leírt fajta csak 1873-ban jelent meg Felix Sahut franciaországi leander nemesítő kertészetében.

Kétségtelenül ez előtt is létezett Európában szimpla fehér virágú leander, amely Amerikába kerülve az ’Ed Barr’ ősévé vált. Most sok szimpla fehér variáns van, pl. csak Irmtraud Gotsis kertjében van 3-4 nagyon hasonló, de nem teljesen azonos szimpla fehér virágú. Mindegyik az eredeti ‘Soeur Agnès’-hez hasonlít, de egyik sem pontosan az, vélelmezhetően spontán magoncok.

Az Irmtraud Gotsis kertjében található „eredeti” szimpla fehér virágú leander az általánosan ismert leírás alapján ‘Soeur Agnès’.  

Még a 1980-as években találta a növényt a Peloponnészosz Félsziget DNy-i részén, ahol a 1960-as években egy utca mentét ültettek vele végig.

Az utcai fák kétségkívül az eredeti és hiteles ‘Soeur Agnès’ fajtájúak, a kereskedelemben beszerezhető tiszta fehérek az idő tájt biztosan csak ‘Soeur Agnès’ fajtájúak lehettek.

(A „tiszta” szót hangsúlyozni kell, mert pl. az ’Alsace’ nem tiszta fehér, bár szimpla).

Akkoriban azon a környéken csak olajfák voltak a vidéki házak körül, csak lassan alakultak a kertek – ahogy Európa közelített. 

Sour Agnes

A képek Irmtraud Gotsis 30 éves,  sohasem metszett óriásnövényeit mutatják.

Ki volt Edward Barr??

Edward Barr a korai 20. évszázadban az ifjabb George Sealy kereskedelmi partnere volt, az USA Texas Államához tartozó Galveston szigetén található nagy gyapot feldolgozó vállalatnál (Sealy Cotton Concentration Company) dolgozott (George Sealy a cégtulajdonos volt). Szabadidejében a vállalat telephelye melletti kis szabad területen vödrökben és Coca-Cola-s üvegekben – hajtások, magvetés, és oltás által – leanderek ezreit szaporította, emellett új fajtákat is előállított hibridizáció útján.

(2015-i látogatásom során Bob Newding megmutatta a telket.) Barr nagyon pontos feljegyzéseket készített egy kis jegyzetkönyvben, Elizabeth Head (a Nemzetközi Leander Egyesület korábbi elnöke) tavaly ezt is megmutatta nekem – az írások dátuma 1915 volt.

Mindez kevéssel az 1900-ik évi hurrikán után volt, amely a sziget vegetációjának majdnem teljes pusztulását okozta:

Ed Barr - James Nicholas fotója

Barr úr ötlete az volt, hogy ezekkel a leanderekkel gyorsan meg tudnák újítani és szépíteni a sziget növényvilágát.

Ingyenesen adta a leandereket mindenkinek, aki vállalta, hogy elülteti valahol és gondozza. Ráadásul az Első Világháború után az Egyesült Államokba hazatérő hajókról az amerikai katonák legelőször Galveston-ban szálltak le.

Edward Barr minden olyan katonának adott egy cserepes leandert, aki egy kis virágzó Galveston-i emléktárgyat szeretett volna vinni édesanyjának, feleségének, vagy barátnőjének. Ezek a leanderek az USA akkori mind a 48 államába eljutottak a vonattal hazafelé tartó katonákkal…

A fentiek alapján méltó emlékállítás, hogy ezt a gyönyörű hófehér leandert e szorgalmas és nagyszívű ember után nevezték el. (Edward Barr fia csak néhány hónappal ezelőtt halt meg, s még él az unokája.)

A cégtulajdonos George Sealy is szenvedélyes leander rajongó volt. Van egy illatos, középrózsaszínű fajta, amelyet ’George-Sealy’-nak neveztek el. Ő maga egy gyönyörű fajtát a kisfia, ’Lane Taylor Sealy’ után nevezett el.

Georg Sealy - James Nicholas fotója

A legutóbbi időkben a spontán vagy épp tudatos keresztezések folytán számos új „nevesített” szimpla fehér virágú leander vált ismertté, amelyek kisebb-nagyobb mértékű eltérést mutatnak az eredetileg leírt fajtákhoz képest.