Települések díszítése

Örömmel tölt el bennünket, hogy Egyesületünk kezd a köztudatba kerülni, mint civil szervezet!!!

Több önkormányzattól kaptunk olyan megkeresést, hogy szeretnék a településüket díszíteni, ehhez kérnek tőlünk segítséget.

Ha van olyan nagy/nagyobb méretű leanderetek, ami kinőtte a kertet, nem tudjátok teleltetni, feleslegessé vált Nálatok, jelezzétek felénk a honlapunkon található elérhetőségek valamelyikén (https://leanderegyesulet.hu).

Anyagi helyzetünk véges, de némi ellenszolgáltatást tudunk nyújtani, privátban megbeszéljük a részleteket.

A szállítást megoldjuk.

Velencén a Polgármester nyitott a tervezett „Mediterrán város” – benne egy leanderkiállítás – ötletünkre. Itt bemutatnánk a leanderek sokszínűségét, de egyéb mediterrán növények is helyet kaphatnának.

Kérjük, segítsetek minket ebben, minden felajánlást, ötletet várunk!

 

Köszönjük: MLMKE vezetősége és tagjai

Kilenc leander fajta Pseudomonas savastanoi ssp. nerii fertőzéssel szemben mutatott rezisztenciája

A szerzők kilenc leander fajta „leanderrák” elleni rezisztenciáját vizsgálták. A fajták egyike sem mutatott teljes rezisztenciát az eltérő megbetegítő képességgel rendelkező 3 Pseudomonas savastanoi ssp. nerii (Psv) baktérium törzzsel szemben, ám szignifikáns különbséget mutattak a törzsek által okozott klinikai tünetek tekintetében. A legérzékenyebb a „Sötét lazac” leander fajta (sötét lazac színű virág) volt, ahol a hajtások, a levelek és a magtokok egyaránt deformálttá váltak, másodlagos csomók jelentek meg, míg a legkevésbé érzékeny „Fehér” leander fajtán (fehér virágú) a legkevésbé virulens törzzsel fertőzve sem helyi csomók nem alakultak ki az oltás helyén, sem másodlagos tünetek nem voltak felfedezhetők a növényen. Levéldarabok „szúrásos fertőzésével” olyan mesterséges fertőzési eljárást fejlesztettek ki, amely alkalmas volt a Psv-vel szembeni rezisztencia mértékének meghatározására.

Leanderrák tünetei

Bevezetés

A leander (Nerium oleander) világszerte termesztett dísznövény. Őshonos Európa mediterrán régiójában, valamint Ázsia délnyugati részén, de sokfelé nagyon könnyen meghonosítható. Elterjedten szaporítják, különösen a meleg és a szubtrópusi területeken, ahol a parkokban és az utak mentén szabadon nő. Közép- és Nyugat-Európában télikertekben és balkonnövényként tartják.

Pagen 1988-ban 401 fajtát, variációt tartalmazó nem hivatalos fajtajegyzéket állított össze, amelyek közül 145 fajta napjainkban is megtalálható a kereskedelemben. A leanderek alakjukat, viráguk színét, illatát és formáját tekintve különböznek egymástól (Pagen 1988). Szicíliában nagyszámú leander variáns lelhető fel, amelyek többnyire a virág színe és alakja alapján vannak elkülönítve (Romano és mtsai. 2003).

A leanderrák egyike a legelterjedtebb leander betegségeknek. Az olajfa csomós megbetegedéséhez hasonlóan a baktérium által termelt növényi hormon hatására csomók képződnek a leander hajtásain, ágain és a leveleken (Surico és Iacrobellis 1992). A baktérium hatására deformálódik a virágzat, a magtok és/vagy csökken a virágzás, valamint elhalhat a bibe (Smith, 1928). Súlyos betegség alakul ki, mert a kórokozó behatol a tejnedv csőrendszerébe és azon terjedve növény szerte másodlagos csomókat képez (Wilson és Magie 1964).

A leanderrák szisztémás, egész növényre kiterjedő formája súlyosan csökkenti a növény esztétikai értékét. Ráadásul az egyszer behurcolt fertőzést többé nem lehet kiirtani és az endophyta (gazdaszervezet belsejében élő) jelenlét a tünetmentes hajtások és növények révén a fertőzöttség szóródását okozhatja.

A betegség megelőzésére és kordában tartására – hatékony baktériumölő szerek hiányában – rezisztens növények kifejlesztése tűnik a legjobb megoldásnak. Jelenleg nem ismerjük a különböző leanderfajták eltérő virulenciájú Psv törzsekkel szembeni ellenálló képességét. Egy Dél-Olaszországi vizsgálat azt mutatta, hogy a legtöbb leandert érinti a fertőzöttség, és néhány fajta esetén akár a teljes virágzási periódusra és a magképződésre kihatással van.

A vizsgálatokban tanulmányozták néhány közismert leanderfajta eltérő virulenciájú Psv törzsekkel szembeni rezisztenciáját és kidolgoztak egy mesterséges fertőzési tesztet a Psv törzsek kórokozó képességének vizsgálatára.

fotó eredete: http://wiki.bugwood.org/Pseudomonas_savastanoi

Anyag és módszer

Növények és baktériumok

Kelet-Szicília egyik legjelentősebb kertészetéből származó 9 leander variánst vizsgáltak. A kísérlethez egyéves gyökereztetett hajtásokat használtak, amelyeket 18×14 cm-es cserepekbe ültetve (2 hajtás/cserép) a kísérlet ideje alatt növényházban tartottak.

10 Psv izolátumot vizsgáltak, amely közül 9 a katániai egyetem növény-egészségügyi tanszékéről származott és egy korábbi vizsgálat során eltérő kórokozó képességet mutattak. A leanderben mutatkozó tünetek súlyossága alapján 3 csoportba sorolták őket: az I. csoport tagjai a hajtásokon súlyos rákos, elhalásos elváltozásokat okoztak, másodlagos csomók alakultak ki a leveleken, a terméstokok deformáltak voltak; a II. csoport tagjainál az oltás helyén képződtek csomók; a III. csoportnál az oltás helyén sem volt tünet megfigyelhető, de a leveleknél „víz áztatta” területek voltak megfigyelhetők. A 10. törzs az ITM519 jelölésű referens törzs volt, amelyet számos korábbi vizsgálatban is használtak.

Sérült levél, melyben a baktériumok könnyen megtelepedhetnek.

Leander variánsok in vivo (természetszerű kísérleti körülmények) szűrése

A legvirulensebbtől a legkisebb megbetegítő képességűig 3 Psv törzset kiválasztva (I., II., III. csoportbeli) minden leander variánsból 10-10 db-ot fertőztek velük. Egyéves leanderek fiatal hajtásait oltották, a baktériummal fertőzött tűvel 3 csomóköznél szúrták meg a szárat. A kontrol növényeket steril tűvel szúrták meg.

Tíz, 20, 30, 60 és 120 nappal később feljegyezték a talált tüneteket. A gazdanövény-baktérium kölcsönhatást a szúrással fertőzött száron kialakult elsődleges tünetek alapján jellemezték, 4-es skálán meghatározva a növény érzékenységét: 0= nincs tünet; 1 = helyi csomók az oltás helyén; 2 = hajtás deformálódása; 3 = a hajtás deformálódása és a csúcs elhalása. A másodlagos csomók megjelenését a leveleken, virágokon és magtokokon szintén vizsgálták és meghatározott időpontban számításba vették a csoportok minősítésénél.

A fertőzés létrejöttét a fertőzés pontjától távol kialakult másodlagos csomókból, ill. a szártorzulásokból, hajtáscsúcsból és termésből történő kórokozó izolálásával erősítették meg. A vizsgálandó rész felszínét fertőtlenítették, majd összedarálva desztillált vízzel keverve táptalajra oltották. A kinövő telepeket – kétséges esetben molekuláris biológiai módszereket is felhasználva – azonosították.

kezdeti rák a levél fonákján
kezdeti rák a levél felszínén

 

Mesterséges fertőzési teszt kidolgozása

Gyors fertőzési teszt kidolgozása céljából különböző leander részeket vizsgáltak meg. A kísérletben 10 Psv törzs kórokozó képességét vizsgálták a „Rózsaszín” (szimpla rózsaszín virágú) leander fajta fertőzésével. Fiatal szár és levélrészeket 5 percig csapvízzel mostak, majd 1 percig 70 %-os alkohollal fertőtlenítettek és steril desztillált vízzel leöblítettek. A hajtásokat 0,5 és 1,5 cm-es darabokra vágták (9 és 6 szárdarab/fertőző törzs). A fertőtlenített leveleket steril szikével 1,5 cm-es darabokra vágták, minden levélből 5 darabkát nyerve. A hajtások fertőzésénél közvetlenül a vágási felületre vitték a fertőző anyagot, míg a levelek esetén a középső érbe tűszúrással vitték be a fertőzést. Az oltott darabkákat mesterséges táptalajon tenyésztették. Hetente nézték a tünetek megjelenését. A pozitív oltáshelyeket a kísérlet végén számolták össze. A betegségi indexet (DI) a pozitív oltási helyek és a csomók nagysága alapján határozták meg: 0 = nincs csomó; 1 = max 1mm; 2 = 1-3 mm; 3 = > 3mm.

A „levéltesztet” ugyancsak elvégezték a „Rózsaszín” leander fajtával, valamint a fertőzés iránt legérzékenyebb „Sötét lazac” és legellenállóbb „Fehér” leander variánssal. Fajtánként 12-12 levelet oltottak a 3 eltérő kórokozó képességű csoportba tartozó 1-1 Psv törzzsel {I (89.1), II (83), III (99.2)}. A leveleket a fentebb leírt módon kezelték. A pozitív csomókat, a csomók nagyságát a fertőzést követő 7., 15. és 30. napon vizsgálták, majd az eredményekből DI értéket számoltak.

eredmények

A leander variánsok Psv fertőzésre adott válasza élő növényen

Tíz nappal a fertőzés után az oltás helyén elhalás és” korhadás” jelentkezett. A 89.1 és 83 törzzsel történt fertőzés esetén 51 és 48 % volt a tünetet mutató oltáshelyek száma, míg a 99.2 törzsnél ez a szám csak 8 % volt. 20 nappal az oltás után a 89.1 törzs esetén a korhadási tünetek fokozódtak és az oltás körül szöveti túlburjánzás volt tapasztalható. Kifejezett csomóképződés, néha másodlagos csomók csak néhány növény esetén voltak megfigyelhetőek 30 nappal az oltás után. Két hónappal a fertőzés után lokalizált csomók és/vagy másodlagos csomók jelentkeztek a 89.1-el és a 83-al fertőzött növények mindegyikén, míg a 99.2 törzs esetén ez a szám csak 61 % volt.

A betegségi index (DI) 0 és 6.3 között változott a leander fajtájától és a fertőző törzstől függően. A legérzékenyebb a „Sötét lazac” fajta volt átlagos 4,07 DI-vel, ez kifejezetten magasabb volt az összes többinél. Ennél a fajtánál a 89.1 és a 83 fertőzés a hajtások elhalásához vezetett. A „Sötét lazac” mellett a „Törpe lazac” (DI 2,66) és a „Lazac” (DI 2,44) leander fajták ugyancsak nagyfokú érzékenységet mutattak, a hajtás, a levelek és a magtok nagyfokú torzulása és másodlagos csomók megjelenése volt tapasztalható. A legkevésbé érzékeny a „Fehér” fajta (DI 1,0) volt, az oltás helyén lokális csomók alakultak ki, néha másodlagosak is megfigyelhetők voltak, de sem hajtás deformáció, sem a virág vagy a magtok torzulása nem volt tapasztalható. A többi fajta átlagos DI-je 1,27 és 1.8 között volt.

A 89.1 (DI 2,33) és a 83 (DI 2,59) által okozott tünetek egymáshoz viszonyítva nem mutattak értékelhető különbséget, de mindkettő jelentősen különbözött a 99.2 (DI 0,99) törzstől.

A 99.2 fertőzés nem vezetett betegség kialakulásához a „Fehér” és a „Lazac” leander fajtáknál.

A fertőző Psv törzs mindenkor visszaizolálható volt a tüneteket mutató növényekből.

A betegség lefolyási görbéje összhangban volt a DI-vel, ahol a „Sötét lazac” mellett a „Törpe lazac” és a „Lazac” fajták voltak legérzékenyebbek. A tünetek korai megjelenése a 89.1 törzsnél ugyanezt támasztotta alá.
Sérült levél, melyben a baktériumok könnyen megtelepedhetnek.

 

Levélteszt mesterséges fertőzéssel

Eredendően szár és levéldarabokat oltottak a 10 Psv törzzsel. Egy héttel a fertőzés után mind a szár-, mind a levéldarabok esetén kifejezett baktériumszaporodás volt megfigyelhető az oltás helyén. Az oltás helyén nem alakult ki elváltozás a 99 db 0,5 cm hosszú szárdarabnál. A 66 db 1,5 cm hosszú szárdarab esetén a felső rész megvastagodása volt megfigyelhető 17 minta esetén, de ezt nem váltotta ki minden törzs. A leveleknél 7 nappal a fertőzés után jelentek meg az első tünetek apró gyulladások vagy csomók formájában. Egy hónappal a fertőzés után a fertőző törzstől függően 1-5 mm-es apró csomók voltak megfigyelhetők a 300 db oltott levél közül 117-en. Ezek az eredmények alapján a levélteszt alkalmazása mellett döntöttünk, mert a tünetek itt jól definiálhatók és a csomók nagysága is mérhető. A vizsgált Psv törzsek 0,08 és 1,73 közötti eltérő DI értékeket mutattak. Három törzs 0,2 alatti DI értékkel szignifikánsan alacsonyabb virulenciájú volt, mint a többi, a 0,76 fölötti DI értéket mutató törzsek. A levéltesztet használták a legérzékenyebb „Sötét lazac” és legrezisztensebb „Fehér”, valamint a „Rózsaszín” (szimpla rózsaszín virágú) leander variáns vizsgálatára. A 87,1 és 93,1 Psv törzseket választották ki egy korábbi, a „Rózsaszín” (szimpla rózsaszín virágú) leander variánson végzett vizsgálat alapján (Bella 2001). Virulenciájuktól függetlenül mindkét törzs csomókat idézett elő a fertőzött leveleken, de a kialakulás sebessége változó volt a leanderfajtáktól, ill. a fertőző törzstől függően. A „Sötét lazac” és a „Rózsaszín” leander variánson a „Fehér”-nél gyorsabban alakultak ki a csomók. Egy héttel a fertőzés után a 87,1 Psv törzs 100%, 47% és 31 %-ban okozott csomót a „Rózsaszín”, a „Sötét lazac” és a „Fehér” leander variánson. A 93,1 törzsnél ezek az értékek 100%, 47% és 5 % voltak. Bármelyik törzzsel oltva a variánsokat a megfigyelési idő 1 hónapja alatt a csomók száma folyamatosan nőtt, a hamarabb reagáló fajtáknál nagyobb csomók alakultak ki. A 3 eltérő leander variáns a fertőzést követő 7. napon már szignifikáns különbséget mutatott a Psv fertőzéseknél, ezt a különbséget a 15. és 30. napi megfigyelés eredménye is megerősítette. Ez a „mesterséges” levélkísérlet is megerősítette, hogy a „Sötét lazac” leander érzékenyebb a fertőzés iránt, mint a „Fehér”. A csomók mérete a fertőző 87,1 és a 93,1 Psv törzsek esetén az egyes variánsoknál is szignifikánsan különbözött, megerősítve a 87,1 törzs nagyobb mértékű virulenciáját.

megbeszélés

Megfigyelhető volt, hogy a 9 leander fajta eltérően reagált a 3 eltérő virulenciájú Psv törzzsel történt fertőzésre, valamint az is, hogy egyik leander variáns sem volt tökéletesen rezisztens a Psv fertőzéssel szemben. A legérzékenyebb „Sötét lazac” és a legrezisztensebb „Fehér” leander variáns fertőzés iránti érzékenysége egyértelműen megkülönböztethető volt a kidolgozott „levéltesztben”.

Az egyes Psv törzsek eltérő virulenciája ugyancsak megerősítést nyert, és a korábbiakhoz képest új eredmény, hogy az előzőleg elkülönített I. és II. virulencia csoport nem különül el, hanem egységes csoportot képezve kifejezett, értékelhető különbséget mutat a III. csoporttal összehasonlítva.

Miután a leanderek a fertőzés hatására változatos és komplex tünetegyüttest produkáltak, a tüneteket 0-4 érzékenységi skála bevezetésével minősítettük. A fertőzés helyén kialakuló elsődleges csomók és a fertőzés terjedési útján kialakuló másodlagos csomók torzulásokat okoztak a növény különböző részeiben. A kidolgozott teszt alkalmasnak tűnik az elváltozások súlyosságának értékelésére.

A leander variánsok eltérő érzékenysége a vizsgált – ugyancsak különböző – Psv törzsekre a gazdaszervezet–kórokozó közötti nagyfokú válaszreakció változatosságát mutatta. Ezek részben a törzsek eltérő virulenciájából következtek, ezért a kísérletek előtt tanácsos a törzsek kórokozó képességének felmérése. Említésre méltó, hogy a „Fehér” leander fajta esetén a kevéssé pathogén törzsek esetén csak az oltás helyén alakultak ki csomók, vagy még ott sem. Ezzel ellentétben a „Sötét lazac” leander variánsnál súlyos deformitások, sőt a hajtás elhalása is kialakult.

A betegség 1928-as leírása óta nyilvánvalóvá vált, hogy a fertőzés során másodlagos csomók is kialakulnak, a fertőzés pedig a hajtás kéregállományában található tejcső rendszeren terjed, és nincs kapcsolatban a növény szállítórendszerével. További vizsgálatra szorul azonban, hogy a tejutakban történő terjedés összefüggésbe hozható-e a betegséggel szembeni rezisztenciával.

A leander szisztémás fertőződése behatárolja az élő növényen történő vizsgálati lehetőséget, mert növényenként csak egy fertőzés történhet, ezért a hajtást vagy levelet alkalmazó mesterséges teszt került kidolgozásra.

Kísérleti körülmények között a „levélteszt” egyszerű és gyors módszer a kórokozó képesség vizsgálatára, mert a csomók itt az élő növény fertőzésével szemben már 7 nappal a fertőzés után megjelennek, míg a teljes növénynél csak a fertőzést követő 20-30 nap múlva. Így – különösen laboratóriumi körülmények esetén – a teszt megfelelőnek tűnik a kórokozó képesség vizsgálatára és ugyancsak alkalmas nagyszámú törzs és mutáns gyors szűrésére. A teszt eredményei megerősítették mind a Psv törzsek kórokozó képességének különbségét, mind az egyes leanderfajták betegség iránti eltérő fogékonyságát.

 

Az összefoglaló az alábbi közlemény felhasználásával készült:

Bella, P., Cataraz, V., Guarino, C. és Cirvilleri, G. (2006) Evaluation of Oleander accassions for resistance to Pseudomonas savastanoi pv. nerii

Journal of Plant Pathology, 88. (3) 273-278. old.

 

Fordította: Varga Zsuzsanna

„Tavaszi napok” – 2015. 04. 18-19.

Szeretettel meghívunk a következő eseményre, ahol egyesületünk is ott lesz!

Nagyon sok, érdekes program várja az érdeklődőket!

Gyertek, legyetek ott velünk!