Kísérlet a leanderek télállóságának fokozására

Mackay A. Wayne és munkatársai (2005. Hort. Science, 40 (1). 265-268.): Nerium oleander L. fajták: ’Cranberry Cooler’, ’Grenadine Glace’, ’Pink Lemonade’, ’Peppermint Parfait’, Raspberry Sherbet’ és ’Petit Peaches és Cream’

Az eredeti cikk teljes terjedelmében angol nyelven letölthető:  https://journals.ashs.org/downloadpdf/journals/hortsci/40/1/article-p265.pdf

A leander (Nerium oleander L.) É-Afrika és a Földközi tenger keleti medencéjének kavicsos helyein, vízfolyásaiban, nyirkos szakadékaiban őshonos. Gyorsan növő 6 méteres magasságot is elérő fás szárú örökzöld cserje, amelyet metszéssel általában 2-3 m nagyságú kerek bokorrá formálnak. Bőrszerű világoszöld levelei lándzsa alakúak, fajtától függően 10-25 cm hosszúak. 

Mutatós, kb. 5 cm átmérőjű 5 szirmú virágai nyáron nyílnak, a csésze torkát hosszú, sziromszerű képletek szegélyezik (Bailey 1976). Körülbelül 400 fajtája, változata nevesített, a virágszirmok színe sötét rózsaszíntől világos rózsaszínig, liláig, kárminpirosig, bíborvörösig, lazac-, barack-, réz-, narancs- és fehérszínűig terjedhet. Némely változat levele fehér és sárga rajzolatú is lehet.

Fotó: Vass Ádám

A leandert általában térelválasztóként, sövényként, színes térelemként, tengerparti strandok növényeként és városi dísznövényként ültetik. 

A hajtások eltávolításával, néhány ágacska meghagyásával kis fává formálhatók. 

Emellett a leanderek alkalmasak konténer kertek kialakítására és szívesen alkalmazzák őket télikertek és növényházak színesítésére is. Európában több mint 400 éve kedvelt konténernövény. (Comeaux 1991).

A  leander változatok tájszépítő alkalmazása jelenleg az USA melegebb részeire korlátozódik, az USDA 8-10-es télállósági zónájáig (Arnold 2002). Még ezekben az övezetekben is előfordulhat a növények téli fagykárosodása, mint az 1989-ben Galvestonban is megtörtént, amikor az erős fagy sok növényt tövig elpusztított. 

Számos növénytársulásban, így az El Paso-iban és a Dallas-iban (USDA télállósági zóna 7b) a leanderek a tájképhez tartoznak annak ellenére, hogy rendszeresen téli fagykárt szenvednek. 

Miután hő- és szárazságtűrő képességük, rovarok és őzek rágása iránti ellenálló képességük, só toleranciájuk, hosszú elnyújtott virágzási periódusuk miatt hozzájárulnak a tájkép kialakításához, a fagytűrő képesség hiánya ellenére is ültetik őket. Adaptálódott hidegtűrőbb új fajták sikert jelentenének a jelenleg fellelhető növénytársulásokban.

Eredet

A projekt célkitűzése 1991-ben olyan leanderfajták létrehozása volt azok Texas-i elterjedését kiterjesztendő, amelyek tolerálják a -12 °C hőmérsékletet. Eredendően télállóbbnak gondolt leanderfajták magjait, úgymint „Hardy Red” (HR), „Franklin D. Roosevelt” (FDR) és „Professor Parlatorre” biztosította 1991-ben a kísérletekhez Kewpie Gaido a Nemzetközi Leanderszövetség Galveston-i, Texas-i gyűjteményéből. 

  • A „HR” hagyományos -2 °C-ig télállónak tartott nagy növésű leander. Szimpla világospiros virágai nagy csokorban nőnek a hajtások csúcsán. 
  • A „FDR” hagyományos, nagy csomókban az ágvégeken növő lazacrózsaszín szirmú, sárga torkú fajta. 
  • A „Professor Parlatorre” szimpla cseresznyepiros virágú kiálló korona pillákkal. 

Egyik fajta sem illatos. Véletlenszerű porzással félig fajtaazonos magvakat használtak a populáció genetikai változékonyságának fokozására. A magokat a Texasi A & M Egyetemen 4 féle sugárdózissal kezelték (60, 45, 30, 0 rad) és hagyományos növényházban csíráztatták. Egy mag sem csírázott ki a 60 rad dózissal kezelt csoportból. 

45 radnál a fajtáknál eltérő csírázási mértéket mutattak, a „FDR” fajtából egy mag sem maradt csíraképes. Hasonló csírázási arány volt mindhárom fajtánál 30 és 0 rad sugárdózis esetén. 1991 augusztusában mintegy 1000 magonc került a Texasi A & M Egyetem Kutató Központjának TAES-El Paso-i telepére, ahol telelésre a növényházban konténerekbe kerültek. 

1992 tavaszán a túlélő növények véletlenszerűen kiválasztott fele (431 db) kiültetésre került az TAES-El Paso-i területen további vizsgálatok céljából. A csoportok az alábbiak voltak: 110 db. HR-45 rad, 49 db. HR 30 rad, 48 db. HR 0 rad, 47 db. PP 45 rad, 46 db. PP 30 rad, 36 db. PP 0 rad, 48 db. FDR 30 rad, 47 db. FDR 0 rad.

 

Franklin D. Roosevelt - Fotó: Barzó Melinda
Fagykár - Fotó: B. Lászlóné
Hardy Red - Fotó: Bacskai Ildikó

TAES-El Paso: magasföldi talaj agyagos homokkal, igen nagy vízáteresztő képesség, gyenge víztartó képesség, pH 8,4 kémhatású, mikrospray öntözőrendszer biztosította vízellátás jellemzi. Az USDA 7b télállósági zónájába tartozik.

1993-94 telén a hőmérséklet -12 °C –ra zuhant és tartósan -7 °C alatt volt, amely a növények felét károsította. 1993 tavaszán 245 levél elhalást vagy szár és levél elhalást mutató növényt eltávolítottak. 1994 és 1997 között a hideg okozta károsodás miatt további néhány növény került eltávolításra. 1995-ben és 1997-ben 10 növényt kiválasztottak és Texas más területein végzendő vizsgálatokra vegetatívan továbbszaporítottak. Az 1997-es szelekció után a növények fejlődését minimális öntözés mellett évente vizsgálták.

San Antonio: a talaj agyagos finom homok, pH 7,8- 8.0 között. A növényeket kiültették és szükség esetén csöpögtető öntözést alkalmaztak. A télállóság USDA 8b zóna, átlagosan – 7-10 °C minimum hőmérséklettel. Nem volt növény eltávolítva, mert nem érte őket fagykár. 1997-ben virágzási és növekedési sajátosságai alapján 2 növényt kiválasztottak átültetésre és további minősítésre a Texasi Egyetem Dallas telepére. Ezután San Antonio-ban minden növényt megsemmisítettek.

Hardy Pink - Fotó: Wilhelm Hufnagl

1997 őszén a TAES-El Paso-ban kiválasztott 10 növény mindegyikének 6 utódát, a kiválasztott 2 San Antonio-i növényt és 2 névtelen Galveston-ból származó kontrolnövényt (amelyet a Nemzetközi Leanderszövetségnél gyűjteményük legtélállóbb növényének tartottjaként dr. Parson szaporított) a Texasi Egyetem TAES-Dallas-i telepén kiültettek (USDA télállóság 7b zóna, átlagos téli minimum hőmérséklet – 12-15 °C). 

A kiültetett növényeket szükség esetén kézzel öntözték és nem alkalmaztak tápanyag utánpótlást. A növények metszés nélkül természetes körülmények között nőttek, kivéve a továbbszaporításra kiválasztott növényeket. 

Ezeket a növényeket azonban nem vették figyelembe a növekedési teljesítmény mérésénél. 2000 tavaszán „Hardy Red” (HR) és „Hardy Pink” (HP) növényeket telepítettek a területre.

2001 tavaszán a leanderek télállóságának további becslésére 4-4 növényt, a „GG” (HR-45-02-01-91), a „PPC” (PP-30-12-14-91), a „HR” és „HP” fajtákból áttelepítettek a Texas A & M Egyetem, TAES-Lubbock telepére, Texas (USDA télállósági 7a övezet, átlagos téli minimum hőmérséklet – 15-18 °C), amely hidegebb a leander tartásra használt átlagos övezetnél. 

A növények a központ körül 4 helyre kerültek kiültetésre a szabad természetbe (ÉK, K, D, NY irányba a teleptől), hogy eltérő környezeti hatásoknak legyenek kitéve. Itt a talaj jó vízelvezetésű, finom szerkezetű, meleg, Olton-i agyagos keverék, pH 8-8,3 között.

Professor Parlatore - Fotó: James Nicholas

A vizsgált növények leírása

A fizikai értékek és jellemzők az 1. táblázatban és az alábbi részletes ismertetésben találhatók. A fajta nevét követő zárójeles jelölés az eredeti termesztési vonal száma. A magokat 1991-ben ültették és valamennyi növény a TAES-El Paso-i parcellából származik.

1 sz. táblázat

„CC” „Cranberry Cooler” (HR45-01-09-91). „Hardy Red” eredetű, amely 45 rad sugárdózist kapott. Szirmai cseresznyepiros- áfonya színűek, amely a széleinél sötétebb árnyalatú. A virág torka ugyanolyan sötét rózsaszín, mint a szirom.

„GG” „Grenadine Glace” (HR45-02-01-91). Ez is „Hardy Red” 45 rados besugárzási eredetű. Sötétpiros sziromlebenyei vannak, amelynek bársonyos irizálása skarlátos árnyalatúvá teszi és csaknem fekete árnyalatúvá. A párta csöve felül sötétpiros, amely fokozatosan világosodva világos pirossá válik, majd aranypirosas sötétvörössé.

PL” „Pink Lemonade” (HR45-03-12-91). Ez a fajta is a „Hardy Red” 45 rados besugárzást kapott magjából származik. Vibráló élénkrózsaszín virágszirom lebenyei vannak. Részleges kiméra látható alul hosszanti sáv formájában az aljától a felső jobboldali végéig és sötétebb a jobboldalon. A virág torka sárga. A korona ugyanolyan élénk rózsaszín, mint a virágszirmok.

„PP” „Peppermint Parfait” (HR0-08-13-91) Kontrol „Hardy Red” magból (0 rad sugárzás) származik. Közép rózsaszín szirma van, részleges kiméra látható a felső és az alsó sziromfelszínen, hosszanti sáv átlósan a párta alapjától a felső jobb szélig, a párta órairányú szélkerék típusú virágú. A virág torka rózsaszín, amely a szirmokon sötétebb árnyalatba megy át, a korona sötétebb rózsaszín vörös csíkokkal, 1-2 végig az alapig ér, a másik 1-2 rövidebb.

„RS” „Raspberry Sherbet” (PPO-14-24-91). „Professor Parlatorre” kontrol magból (0 rad) származik. 48 mm széles virágok, a szirmai sötétrózsaszínűek, torka is sötétrózsaszín, a virágok enyhén órairányba csavarodnak.

„PPC” „Petite Peaches and Cream” (PP30-12-14-91). „Professor Parlatorre” mag 30 rad-os besugárzással. 31 mm széles virágok, krémsárga szirmok korál rózsaszín széllel, krémsárga torok narancspiros csíkokkal.

Teljesítmény

TAES-Dallas (USDA télállóság 7b zóna)

A „PPC” kivételével egyik kultúra sem szenvedett fagykárt 2003-ban. Ezzel ellentétben a két Galvestonból származó kontrol növény a kísérlet folyamán minden hideg évben talajig visszafagyott, a „HR” és „HP” levelei megégtek, és néhány hajtásuk visszafagyott 2001-02 és 2002-03 telén is. 

A legalacsonyabb téli hőmérsékletek 1997 és 2003 között a következők voltak: -6,7 °C (1997-98), -8,9 °C (1998-99); -5,6 °C (1999-2000); -8,9 °C (2000-01); -10,6 °C (2001-02); -9,4 °C (2002-03). 2002-ben a legalacsonyabb hőmérsékletet március elején mérték (-10,6 °C ) és 2003-ban is február végén volt a legalacsonyabb a hőmérséklet (-9,4 °C). A „PPC” a „HR”-hez és „HP”-hez hasonló levélégést és minimális hajtás visszafagyást szenvedett.

TAES-Lubbock (USDA télállóság 7a zóna)

A 2001 tavaszán ültetett növények mindegyike túlélte 2001-02 telét némi hidegkárosodást mutatva. A legalacsonyabb téli hőmérsékletek 2001 ősze és 2003 tavasza között a következők voltak: -13,4 °C (2001-02) és -11,7 °C (2002-03). Mindkét télen a legalacsonyabb hőmérséklet február végén és március elején volt. 

A 2001-02-es tél teljesítménye 0-10-ig mérve (0=elhalt…… 10= nincs károsodás) a következő volt: „HR” 2,5 +/-0,3; „PPC” 4,25+/-0,5; „HP” 6,0+/- 1,5; „GG” 8,25 +/-0,5. A „PPC” a fagykár többségét a kései fagytól szenvedte, csakúgy, mint a TAES-Dallas területek, valamint az egyetemi labor és telep kertészetének növényei. 2002-03 telén a „PPC” a 4 hely közül 3-ban elpusztult a kései fagyok miatt. 

Minthogy 2001-02 telén valamennyi „HR” súlyos visszafagyást szenvedett, a 4 hely közül 2-ben kifagyott (ugyanott mint a ”PPC”). Egy „HP” sem pusztult el 2002-03-ban, de néhányuk súlyos visszafagyást szenvedett. Néhány „GG” súlyos levélégést szenvedett, de a hajtások nem haltak el. Bár az alacsony hőmérsékleti értékek nem különböztek nagyban a TAES-Dallas-itól, a fagypont alatti hőmérséklet időtartama sokkal nagyobb volt TAES-Lubbock-ban.

TAES-El Paso (USDA télállóság 7b zóna)

A megfigyelési időszak alatt egyik növény sem szenvedett fagykárt. Ugyanakkor a leghidegebb téli hőmérséklet a vizsgálat első évében fordult elő.

A növénykultúrák fagyállósági teljesítményét tovább kell vizsgálni eltérő körülmények között Texas-on kívül is, úgymint eltérő nedvességtartalmú, eltérő fagypont alatti időtartamnak kitett helyeken, ill. eltérő hőmérsékletváltozások esetén.

Növekedési jelleg

A „PPC” eredetileg törpe fajtaként volt kiválasztva és jellemzőit vizsgáltuk valamennyi vizsgálati helyen. A törpe jelleg a szárcsomók közti rövidebb távolság következménye volt. A rajtuk keletkező levelek száma a fejlődési időszakban megegyezett a többi növényével, de a növények kisebbek voltak a kisebb szárköz folytán. 

A „PPC” levélsűrűsége a többinél sokkal nagyobb volt, és általános megjelenését tekintve fokozott elágazódású és levélsűrűségű növény benyomását keltette. Mint azt fent is említettük, a „PPC” a „HR”-hez és „HP”-hez hasonló fagysérülést mutatott, csak sokkal kisebb kiterjedéssel.

Szaporítás

A növények sikeresen szaporíthatók tavasszal vagy nyáron lágyszárú vagy félfás dugványokkal.

Megjegyzés

Az elnyelt sugárzás károsítja a növények örökítő anyagát, DNS-ét, és az örökítő anyag megváltozását, un. mutációját okozza. Ha túl sok a változás, akkor egyszerűen életképtelenné válik és elpusztul a növény (ld. 60 rad), ha kevesebb, akkor csak károsít, de nem feltétlen öl (FDR nem bírta a 45 radot sem). A rad az elnyelt sugárdózis mértékegysége, az SI rendszerben Gray-ban adják meg, de a cikkben még radban mérik. A mutációtól azt remélték, hogy télálló mutáns alakulhat ki. Kicsit jobbak az eredmények, de nem sikerült a kitűzött -12 °C tűrésértéket elérni.

A télállóság nem egyetlen géntől függ, un. multifaktoriális (többtényezős) tulajdonság, tehát szinte csoda lett volna véletlenszerűen megtalálni a télálló mutánst, ahol pont azoknál a géneknél történik mindig pozitív változás, amelyek felelnek a télállóságért. Még pontosan nem is ismertek ezek a gének, még kevésbé az egymásra gyakorolt kölcsönhatásuk.

A vizsgálatban szereplő USA területek növény télállósági zónája hasonlít Magyarország területének télállósági besorolásához. 

A télállósági zónák rendszerét mintegy száz éve az USA-ban dolgozták ki. Az egyes területek sokévi hőmérséklet mérési adatainak ismeretében a mindenévi legalacsonyabb hőmérsékletek átlaga alapján alakították ki a télállósági zónákat 1 és 10 között. 

Az abszolút minimumhőmérsékleti zónák között 10 °F különbség van, ami ≈ 5,5 °C. Az 1-es zónában az éves minimum átlaghőmérséklet -40 °C alatt van, ez emelkedik zónánként 10 °F-el (5,5 °C), a 10-es zónában így +5-10 °C között van. További alzónákra osztva őket az „a” mindig a hidegebb, míg a „b” a melegebb alzónát jelenti. 

A zónákban a minimumhőmérsékletek sokévi átlaga szerepel, így a viszonylag magas hőmérsékletű évek elfedhetnek 1-1 ritkán, de rendszeresen előforduló kiugróan hideg évet. Ha ez a vizsgált növény hidegtűrési határán túl van, akkor az mindenképp a növény pusztulásához vezet a növény szöveteiben kialakuló visszafordíthatatlan folyamatok eredményeként annak ellenére, hogy a télállósági zóna értéke belül van a növény hidegtűrési értékén. 

A növény túlélése szempontjából ennek a kritikus hőmérsékletnek az ismerete a legfontosabb. A télállósági zóna csak nagyvonalakban határozza meg egy terület klimatikus viszonyait, bár a növényt érő. minimumhőmérséklet kétségkívül a legfontosabb télállósági tényező


Leander szabad kiültetésben télen, Magyaroszágon - Fotó: Csamangó László

Emellett figyelembe kell venni a területre jellemző szélmozgásokat, a lehulló csapadék mennyiségét, eloszlását és formáját, a talaj szerkezetét és víztartó képességét, a napsütés mértékét és hosszát, a domborzati viszonyokat, a helyi mikroklíma sajátosságait. Ismert jelenség a fagyzugok és fagymentes területek képződése, ezek sokszor elődeink tapasztalata alapján ismertek. 

Az is jól ismert jelenség, hogy a síkságon mérhető minimumhőmérséklet sokszor több fokkal alacsonyabb, mint a közeli dombokon mérhető érték. A nagyobb városokban, településeken a házak között szintén a környező természeti tájnál magasabb hőmérséklet mérhető.

 

Legbiztosabb, ha saját mérések alapján állapítjuk meg kertünk mikroklímáját, mert annak elhelyezkedése, domborzati viszonyai, tájolása nagyban befolyásolja az adott területre ültetett növény télállóságát. 

A genetikailag örökölt tulajdonságot némiképp segíthetjük a környezet befolyásolásával, kedvezőbb feltételt teremtve a növény hidegtűréséhez. Ilyen tényező a növény vegetációs állapota, a hajtások beérettsége, és a növény nedvességtartalma a fagyhatás idején, a fagypont alatt keletkező jégkristályok szövetromboló hatásának mérséklése. 

A leander eredendően száraz területeken nő, sok őszi csapadék esetén késik a hajtások beérése, de ezt hátráltathatja a későn adott vegetációt serkentő műtrágyázás is. Fontos a növény vegetatív állapota, a hideghez fokozatosan hozzászokó, telelésre felkészült, vízszegény, nyugalmi állapotban lévő növény alacsonyabb hőmérsékletet is elvisel, benne kevesebb sejtkárosító jégkristály keletkezik. A védekezés részeként a sejtek magukban fehérjéket, szénhidrátokat felhalmozva is csökkentik a jégképződés mértékét. 

A jégképződés következtében vízszegénnyé váló sejtek ugyanakkor szárazságtól is szenvednek, kiszáradhatnak. Látni lehet, hogy a közleményben ismertetett kísérleti telepen a február végi, márciusi erős fagyok sokkal jobban károsították a leandereket, mint a korábbiak, amelyek mélynyugalmi állapotban érték a növényeket.

Magyarországi USDA zónák

Magyarországon a 6a, 6b, 7a, 7b télállósági zónák találhatók meg, amelyek évi minimumhőmérséklete az alábbiak szerint alakul:

6a -20,6°C – -23,3°C

6b -17,8°C – -20,5°C

7a -15,1°C – -17,7°C

7b -12,3°C – -15,0°C

Forrás: Treemail.hu

Területi elosztásban ez azt jelenti, hogy a magyarországi legenyhébb 7b övezetbe csak kis terület, a Dél-Dunántúl, a Balaton partvidéke, a Dunakanyar és Budapest környéke, az Alpokalja és a Mátraalja tartozik. 

Az ország területének többsége abba a 7a zónába esik, ahol a téli fagyok már jelentősen károsítják a leandereket, néhány éven belül bizonyosan előfordul olyan alacsony hőmérséklet, amely a leanderek kritikus hőmérséklete alatt van és a növény pusztulásához vezet, mint azt a TAES-Lubbock terület kísérleti eredményei is mutatják. 

Az itt mért -13,4 °C gyakorlatilag minden évben előfordul Magyarországon, sőt rövidebb-hosszabb időre ennél alacsonyabb hőmérséklet is várható, így a közeljövőben nem valószínű, hogy szabadban növő, Magyarországon „télálló” leanderek díszíthetnék a hazai tájat és a kerteket.

Fenti cikk felhasználásával az összefoglalót készítette:  Varga Zsuzsanna.