Leanderek Tartás, gondozás

Tavaszváró

Ülök a szobában, szombat van, ebéd utáni szieszta. Kint üvölt a szél, sajnos, még nem a tavaszi, hanem a jéghideg, téli változata. A nap süt, de nem lehet kimenni a kertbe, kicsit kapirgálni, készülődni a szezonra.

Gondoltam, írok néhány sort az elkövetkezendő hetek teendőiről leanderes szemmel, hátha ezzel is meggyorsítjuk a tavasz eljövetelét.
A leanderek még a pincében és egy jól szigetelt kis faházban pihennek, ha eddig valamikor tényleg jó idő volt, kinyitottam rájuk napközben az ajtót, hadd napozzanak, levegőzzenek ők is.
Elnézve a harminc napos előrejelzéseket, terveim szerint a legnagyobbakat március első hétvégéjén ki fogom hordani a kertbe. A közepeseket egy héttel később talán, a kicsik még maradhatnak bent.

Szemrevételezés után eldöntöm, kell-e metszeni valamelyiket. A leanderek metszésének ideális időpontja augusztus, talán még szeptember eleje, hogy legyen idő kifejlődnie az új hajtásoknak. Én késő ősszel, behordás előtt is kénytelen voltam „alakító” metszést végezni, mert egyszerűen nem fértek be a teleltetőbe. Most, tavasszal le fogom vágni a satnya, esetleg elszáradt ágakat, a betegeket, rossz irányba növőket. Már van akkora állományom, hogy mindig lesz virágzó leander a kertemben, a tavasszal metszettek meg majd késő nyáron fognak virágozni.

Szerencsére a leander jól tűri, sőt mondhatjuk, igényli is a metszést, ezért mindenkit arra bíztatnék, ragadjon metszőollót és nyissz!! Szezon végére egy formás bokorrá alakul, amin virág is lesz, ha megfelelően tápozzuk a nyár folyamán.

Szóval kihordom őket, kicsit fazonírozom, aztán jöhet az átültetés!

Ha kinőtte a cserepet, eggyel nagyobbat kap. Én a gyökereket óvatosan körbevágom (ha már teljesen átszőtte a földlabdát), kis lapáttal le is szedek belőle körben, hogy hozzon friss, erős gyökeret az új földben.

A föld sima zsákos, nem a legdrágább, semmi különleges, a leander nem igényli. Teszek mellé néhány kislapáttal a zsákos marhatrágyából is. Ha van itthon (és általában van), kapnak hosszú hatású, lassú lebomlású tápgolyót, ez nyáron fejti ki igazán a hatását, amikor nagy meleg van és nincs időm tápozni rendszeresen. Én nem vagyok híve a túltápozásnak, vegyszerezésnek. Szezon elején kapnak virágzásindítót (ennek lényege az N-P-K aránynál a Kálium túlsúly), hiszen ez biztosítja a bőséges és korai virágzást.

Ha nem szeretném nagyobb cserépbe ültetni, kiveszem, körbevágom a gyökeret – az aljából is leszedek néhány centit - és a fenti föld-marhatrágya-tápgolyó keverékkel visszaültetem őket.

A legkisebbek, magoncok majd a végén, az igazi tavasz beköszöntével kerülnek a kertbe. Őket is nagyobb cserépbe kell ültetni, a virágládába ültetett tavalyi magoncokat pedig egyesével kis cserepekbe. Ez a legmacerásabb, ez marad a végére.

Ezek azok a tavaszi, kihordás utáni teendők, amelyek megalapozzák a nyári virágpompát.

A végleges helyükre kerülhetnek, bár nálam nyáron nagy vándorlás van. 🙂 Mindig az kerül előtérbe, jól látható, hangsúlyos helyre, amelyik a legszebben virágzik, szép a színe, jó a formája.

Mindenkinek jó szezonkezdést, jóleső fáradtságot, sok örömöt kívánok az elkövetkezendő hetekre.

KBJ