Élménybeszámolók

Leanderek Erdélyben

Évekig próbáltam díszíteni a teraszunkat és az udvart különböző cserepes és dézsás növényekkel, mindezt kisebb-nagyobb sikerekkel, mert sosem voltam elégedett a végeredménnyel.

Hat-hét évvel ezelőtt egy kedves szomszéd néni megkérdezte tőlem, hogy nem fogadnék-e örökbe egy leandert, mert nála már kinőtte a teleltető helyét, valamint neki úgyis több példánya van. Pár perc gondolkodás után igent mondtam, így került hozzám egy közel két méteres, dupla rózsaszín virágú példány.

Semmit nem tudtam a leanderekről, így különösebben nem is törődtem vele.

Két nyáron díszítette az udvaromat, de a következő tavaszon nem hajtott ki, ma már tudom, hogy túlöntöztem szegényt. Gyorsan pótolni akartam, és találtam is egy kertészetben ugyanolyan dupla rózsaszínűt - persze egy jóval kisebb példányt.

Elhatároztam, hogy az interneten fogok gondozási tanácsokat keresni, és ekkor egy másik világ kapuja nyílt ki előttem. Rájöttem, hogy nem csak dupla rózsaszínű és dupla fehér leander létezik.

Itt, Erdélyben, hiába is próbáltam keresni kertészeteket, mindenhol csak a hagyományos rózsaszín és esetleg fehér leandereket árulták.

Aztán 2010-ben az egyik barkácsáruházban megjelentek a különlegesebb leanderek, na az nekem maga volt a mennyország!!!!!

Amikor az első Emil Shaut tulajdonosa lehettem, kb. egy hétig lebegtem a föld felett a boldogságtól!!  Őt követték a Bianco Rosato, a Soeur Agnes és a szimpla lazac fajták.

Ezzel egy időben egy itteni fórumozótól magokat is kaptam ajándékba.

Potosan nem emlékszem, hány magoncom is lett az első vetésemből, de talán 20-25 cseréppel, melyek nagy részét el is ajándékoztam.

Még ma is megvan belőlük 4 példány, de semmi különös, csak szimpla rózsaszínűek, ciklámenek és egy, ami pirosra hajaz, de nagyon apró virágai vannak.

Nekem érzelmi értékük van, ezért maradni fognak, az biztos!

Ezek közül volt egy magoncom, ami már egy évesen is virágzott, igaz, hogy szezon végén, de így is nagy örömet szerzett.

Lassan kezdett gyarapodni az állományom, és kezdtem megismerni a leandereket, elbűvölt szépségük és sokféleségük. Rátaláltam egy magyarországi fórumra (index) is, ahol minden kérdésemre választ kaptam, ápolás, gondozás, szaporítás, növényvédelem és minden más jó tanács, amit tudni kell és tudni lehet a leanderekről.

Mai napig ott keresek – és találok – megoldást a leanderes kérdéseimre.

2011 őszén sajnos megfizettem a tanulópénzt is!

Ekkor, október közepén -6°C-t jósoltak, és én úgy gondoltam, hogy fedett teraszon, letakarva nem lesz semmi bajuk a leandereimnek.

Csak egy gond volt, hogy -6°C helyett -8°C, vagy lehet, hogy -9°C is volt azon az éjszakán. Ennek következtében elég súlyosan károsodtak az imádott növényeim.

Ekkor tudatosult bennem, hogy hát azért Erdélyben mennyivel hidegebb szelek fújnak, és hogy azért bármennyire könnyű is leandert tartani, ősszel és tavasszal sokkal jobban oda kell figyelni rájuk!!!

Errefelé egy hónappal később jön a tavasz, és ugyanannyival korábban az ősz, de még így is négy, de inkább öt hónapig gyönyörködhetünk a leanderek csodálatos pompájában, melyet számomra ma már semmilyen más dézsás növény nem pótolhat!!!

Ma már elég sok fajtám van - de még mindig nem elég - köszönhetően Magyarországi gyűjtőknek, akik küldtek, vagy hoztak nekem értékes fajtákat. Később itteni fórumokon szerveztünk külföldi rendeléseket, így is gyarapítva állományomat.

Még mindig úgy gondolom, hogy itt, Erdélyben és egész Romániában nagyon kevés a leander, és nagyon keveset tudnak róla az emberek.

Célom, hogy ráébresszem az itteni embereket a leander szépségére, tarthatóságára, és hogy minél több teraszon, udvaron és talán köztereken is virágzó leanderek fogadják a látogatókat.

 

Szabó Annamária - sannamaria