Élménybeszámolók

Heyek Andrea: Olaszország

Tíz esztendeje ilyenkor lázasan készülődtünk első olaszországi utazásunkra, amit aztán minden esztendőben követett egy újabb utazás. Azt gondolom, nincs a Földön még egy olyan ország, mely az érdekességek és szépségek olyan széles választékát adná, mint Olaszország. A vad hegyektől a szelíd lankákig, a hűsítő tavaktól, zúgó folyóktól a legváltozatosabb tengerpartokig, a hegyek csúcsán trónoló ókori eredetű apró városkáktól az ugyancsak ókori múltra visszatekintő világvárosokig mindent megtalálhatunk ott. Emberi gyarlóságokról, de leginkább alkotó csodákról szóló történelme, fantasztikus művészek alkotásait felvonultató képzőművészete nem hagyhatja hidegen a ma élő embereket. És mindezeken túl az alpesi sziklakertektől a leanderekkel szegélyezett autópályákon vagy ciprusokkal szegélyezett kacskaringós utakon átsuhanhatunk Toszkána gyönyörű lankái között a legszebb homokos vagy sziklás tengerpartokig. Mindez olyan, mint egy kábítószer, újra, és újra részesülni szeretnénk az ország szépségeiből, csodáiból, így aztán újra, és újra útra kelünk. Persze, gondolják sokan, hogy nem olcsó mulatság ez! Hát nem, olcsónak valóban nem olcsó, de olyan szinten, ahogy mi tesszük, nem elérhetetlen átlagembereknek, akik szinte minden egyéb szórakozásról lemondanak ezen cél érdekében. Inkább a befektetett fizikai erő lehetne véges, de nem az, hisz olyan erő hajtja az embert arra, hogy többet és még többet lásson, ami csak belülről, a kíváncsiságból és a szeretetből fakadhat!

Én itt ebben a leírásban természetesen a fent említettek csodákból csak a mediterrán természeti csodákból szeretnék ízelítőt mutatni, több részben, földrajzi elosztásban. Bár lehet, hogy furcsán hangzik tőlem, de általában nem elsősorban a növényzet vezérelt minket az utazásokra, ezért kifejezetten kerültük a forró nyári hónapokat, amikor a mediterrán virágzás kiteljesedik. Kivételt csupán egyszer tettünk, a Garda-tóhoz. Ennek oka az volt, hogy az utazást megelőző év őszén elhaladtunk a tó mellett, és láttuk hervadó nyomait annak a sok szépségnek, amiket mi is annyira szeretünk. De mielőtt erről az utazásról írnék, kell, hogy írjak pár sort arról, hogyan lehetséges, hogy a Dolomitok hatalmas hegyei között ilyen elképesztő mediterrán növényzet alakult ki.

A Garda-tó 1. rész

A jégkorszak idejében egy gleccser valósággal kettészelte a Monte Baldo hegyet, és egy 52 kilométer hosszú, átlagosan 130 méter mély, vízcsepp formájú medret vájt magának. Ez a vízmélység lehetetlenné teszi, hogy a tó vize befagyjon, és a folyamatosan felszálló pára azt is lehetetlenné teszi, hogy a partján lévő növények fagykárt szenvedjenek. Így aztán ez a vidék a mediterrán növényzet egyik legszebb színtere Olaszországban. A tó formája olyan, mint egy nagy vízcsepp, a felső szakasza keskeny, és magas, kopár hegyekkel körülvett, a kiszélesedő része nem olyan látványos, csupán egy nagy tó, de a partján lévő városok növényzete hasonlóan lenyűgöző, mint az északi részen.

De nem a Garda-tó az egyetlen ilyen csoda a környéken, ezért az „öt tó” vidékeként is szokták emlegetni ezt a páratlan vidéket. Tán a többi tó szebb is egy kicsit, mint a Garda, lombosabbak, barátságosabbak hegyei, de, mint korábban írtam, az utunkba kerülő Garda-tó őszi látványa után úgy gondoltuk, hogy azt kell látnunk nyári, pompázatos állapotában is.

De most itt, elsőként, ebben a bevezető részben mutatnék nektek képeket egy igazi, hamisítatlan mediterrán kertről, annak a kis villának a kertjéről, ahol akkor megszálltunk az egyik legszebb Garda-tavi városkában, Malcesinében. Ha sehova máshova nem mentünk volna a tó mellett, csak ebben a városban maradunk, már akkor is remekül érezhettük volna magunkat. De mindez persze előszobája volt csak annak a sok gyönyörűségnek, amik látványában részünk lehetett a tó mellett eltöltött napokban.

Hotel Villa Nadia
Hotel Villa Nadia

A szállásunk a tó körül fellelhető szállások egyik legolcsóbbika volt, épp ezért meg is lepett a helyszínen nagyszerűsége. Sokat gondolkoztam, miért is lehetett olyan olcsó, míg aztán rájöttem, hogy tán azért, mert nem látszik onnan a tó, hisz egy nagyobb dombocska takarja. Ez valóban hiányosság, de bőségesen kárpótolt minket a családias hangulat, a gyönyörű kert.

Későn érkeztünk, nem tudtunk körülnézni, de reggel az erkélyről ebben a látványban volt részünk.

Mondhatnám nincs Olaszországban olyan kert, ahol ne lenne pár olajfa. Ezek a fák tulajdonképpen nem is olyan szépek, mégis van valami olyan csodálatos kisugárzásuk, üzenetük, hogy nem lehet nem szeretni őket. A „mi kertünk” is olajfákkal volt tele, kellemesen szegélyezték a reggeliző teraszt, de, lévén ez egy fogadó, hagytak tágasabb tereket a játszó gyerekeknek, a parkoló autóknak.

Ilyen környezetben reggelizni nem akármilyen élmény a magunk fajta kertrajongóknak, majd körbejártuk a kert többi részét...

Szebbnél szebb formájú, nevüket sem tudom növények keretezték az épület menti utat, van köztük olyan, ami nálunk is megél, mint a levendula, de nem ez a jellemző.

Ezek a további szépségek is csak részben mediterrán különlegességek, de milyen gyönyörű is lehet az a kis azalea bokor, amikor virágzik! Nálunk is megél ideig, óráig.

Ilyenkor felmerül az emberben a kérdés, hogyan lehet, hogy akinek így megélnek a kertben ezek a csodás növények, kibírja, hogy csak egy-egy tövet tart belőlük. Nagyjából sejtjük a választ, hiszen többnyire mi sem ültetünk több tucatnyi liliomot.

A leander szerte Olaszországban inkább határoló növénynek számít, nagyon gyakran sövényként ültetik, mert ha megfelelően dús, akkor kizárja a kíváncsi tekinteteket. Olyan náluk a státuszuk, mint nálunk mondjukaz orgonáé.

Két nagyobb leanderes élmény fűz ehhez a szálláshelyhez, az egyik az ebből a kertből szerzett Magaly hajtásból nőtt gyönyörű leanderem, a másik pedig, hogy a szomszéd kertben láttam meg ezt a csodálatos Dottore Attilio Ragionerit, minek nevéről akkor még fogalmam sem volt, de sikeresen érdeklődtem, és hamarosan boldog tulajdonosa is lettem egy tőnek (persze szereztem a helyszínen hajtást, de sajnos nem maradt meg).

Magaly
Dottore Attilio Ragioneri